Terecske - Goldoni-premier Kőszegen

Saját bemutatóként állította színpadra Goldoni Terecske című komédiáját a Kőszegi Várszínház július 7-én.

Ajánló a darab elé:

Három eladósorban lévő lány, három özvegyasszony és három férfi verseng egymással: mind házasodni akar. A karnevál idejére Velencébe látogató idegen lovag felbolygatja az amúgy sem csendes velencei terecske mindennapjait, a félreértések sorozata amolyan olasz módra, hirtelen fellobbanó féltékenykedéshez és oktalan veszekedésekhez, sőt, verekedésekhez vezet, míg végül mindenki párjára talál...

Kelemen József rendező szavaival:

"Alapvetően színész vagyok, de sokat rendezek is, így kaphattam a felkérést a várszínháztól. Mindenképpen szerettünk volna idén valami klasszikus vígjátékot játszani, ám Shakespeare például az utóbbi években többször is előkerült, így számtalan variáción keresztül jutottunk el végül Goldonihoz, és a Terecskéhez. Ez egy kis létszámú darab, az úgynevezett környezetkomédiák közül való. A várszínház közönsége pár éve láthatta már a szerzőtől a „Chioggiai csetepatét” és a „A kávéházat” is, a Terecske a harmadik hasonló stílusú, ám legkevesebbet játszott rokon darabja.

Goldoni igazi színházi reformer volt, igyekezett szakítani a commedia dell’ arte figuráival, és azzal a szabállyal, hogy csak a nemesekről lehet beszélni: elmerült a kisemberek életközösségében, és ezzel a történettel megpróbálta egyúttal a problémáikat is felszínre hozni.

Az előadás pedig mi másról is szólhat, mint a szerelemről és a féltékenységről. Minden nő, aki itt, ebben a kis közösségben, ezen a terecskén megfordul, férfit akar szerezni magának, ha idősebb, ha fiatalabb. A mókához nagyszerű színészeket sikerült megnyernünk, úgyhogy egy működőképes kis vígjáték lesz.

A díszletvilággal és a jelmezekkel nem Goldoni korát idézzük meg, hanem a huszadik századba csempésszük át a történetet. Ha átfordítanánk Magyarországra, akkor a cselekmény biztos egy nyolckeres történet lenne.” (Forrás: Nyugat.hu)

Kritikus szemmel a produkcióról:

"(...) A terecske a várszínházban? Vagy a várszínház a terecskén? Szalai József díszlete mindenesetre olyan, mintha csak úgy kinőtt, kivirágzott volna a Jurisics-vár macskaköveiből. Ott vagyunk (leszünk) hát a velencei terecskén, ahol egyrészt nem történik semmi különös, másrészt meg minden egyes pillanatban valami életbevágóan fontos esemény megy végbe. Szemvillanás, féltékenykedés, lánykérés - és más sorsjátékok csőstül. Ez itt a karnevál! Még jó, hogy mindig kéznél (lábnál) van egy kis víz - Velence, a csodaváros, csupa víz, csupa mesés kulissza -, mert sose lehet tudni, mikor kell a robbanékony mediterrán kedélyeket lehűteni.

A Kőszegi Várszínház évek óta a minőség napernyője alá húzódva viszi színre a nyarat. Ilyenkor csakis a szórakoztató, könnyű, "nyári", viszont az érlelő idő hétpróbáját bőven kiálló klasszikus vígjátékok jöhetnek szóba. De ebben a minőségi nyári könnyedségbenédességben mindig van egy csipetnyi só is - vagy menta, vagy citrom, hogy ne csak édes legyen, hanem élénkítsen, hűsítsen is. Vagy megkarcoljon egy kicsit". (Szerző: Ölbei Lívia, Vas Népe) 

Goldoni színháza:

(...) A tizennyolcadik századi Európában - elsősorban a polgárság társadalmi térnyerése, és ezzel összefüggésben az ízlésváltozás következményeként - válságba jutott a klasszikus-arisztokratikus művészetszemlélet, eltűntek az egyes műfajokat elválasztó merev határok, és a század második felében lezajlik a műfajok megsokszorozódásának folyamata, amelynek során a komikus és komoly mozzanatok egyszerre jelentkeznek az olyan új műfajokban, mint a középfajú dráma, a polgári komédia, a könnyeztető színjáték, a jellemkomédia és a környezetkomédia. Goldoni a felsorolt műfajok csaknem mindegyikét termékenyen művelte, amit egyaránt magyaráz kitartó vonzódása a komédia műfajához, a külföldi, különösen a Franciaországból érkező poétikai hatásokkal szembeni nyitottsága és színházi működésében is megfigyelhető kísérletező kedve.

Természetelvű szemléletéből adódóan Goldoni a valóság tárgyilagos megfigyelése során érdeklődését az egyszerűbb emberek világára is kiterjesztette, és körükben azokat az emberi magatartásokat és értékeket - dolgos életmód, megbízhatóság, együttérzés - kereste és tárta fel, amelyeket korábban a feltörekvő polgárság jellemzőjeként ábrázolt. A tizennyolcadik század második felében azonban a velencei polgár elvesztette az említett értékek iránti érzékenységét, gondolkodásmódjában az előkelőségek utánzása, a divat és a külföldi szokások majmolása, a költséges nyaralási és szerencsejátékosi rögeszmék kerültek előtérbe. (...)

A velencei környezet, a gondolaforgalom, a terecskék, a boltok és kávézók fontos szerepet töltenek be Goldoni dramaturgiájában és színpadi gyakorlatában. Ehhez hozzá kell még tenni, hogy a cselekmény során kibontakozó életképben a figurák otthoni foglalatoskodásaik, munkájuk közepette a közösségi élet viszonyait fejezik ki, és ezek a viszonyok nem pusztán hátteret jelentenek, hanem részt vesznek az emberi sorsok alakításában. Gondolunk itt A tisztességes lány indulatosan összecsapó gondolásaira, A háziasszonyok fáradhatatlan nőalakjaira, A terecske házalóira, A chioggiai csetepaté veszekedő halászaira, akikkel kapcsolatban Diderot-t, a velencei szerző kortársát kell említenünk; szerinte ugyanis a drámai figurák életállapota fontosabb, mint egyéni tulajdonságaik rajza. A mindennapos foglalatoskodások színpadi megelevenítésével, a családi életben követendő magatartásmodellekkel Goldoni egy társadalmi utópia körvonalait villantja fel, amelynek gondolati középpontjában a nagy családokban tovább folytatódó, ősi, közösségi formák szerint szerveződő emberi együttélés áll. Ebben a világban eltűnik a nyilvános és a privát szféra közötti határvonal, s előtérbe kerül a közösségi szellem és az autonómiára való törekvés, az összetartozás erejébe vetett hit és az ebből fakadó optimizmus. A jelzett ideológiai váltással függ össze az a dramaturgiai újdonság, hogy a figurák csoportosan, különböző hangokkal és mozgásokkal jellemzett, de összehangolt kórus tagjaiként jelennek meg. (...) /Nyerges László, literatura.hu/

Az előadásról képekben:

Fotók: koszegivarszinhaz.hu

 1.

 2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

 9.

 10.

 11.

 12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

 22.

 23.

C. Goldoni: Terecske
A Kőszegi Várszínház saját bemutatója

Fabrizio, idős úr: Bajomi Nagy György
Gasparina, az unokahúga, finomkodó lány: Sodró Eliza

Donna Catte Panchiana, özvegyasszony: Takács Kati
Lucietta, a lánya: Szilágyi Csenge

Donna Pasqqua Polegana, özvegyasszony, kissé süket: Ecsedi Erzsébet
Gnese, a lánya: Hartai Petra e.h.

Orsola, fánksütő asszony: Pap Lujza
Zorzetto, a fia: Jámbor Nándor e.h.

Anzoletto, házaló divatcikk-kereskedő: Rózsa Krisztián
Astolfino Gróf, nápolyi nemesember: Epres Attila
Sansuga, pincér a fogadóban: Némedi Árpád
Muzsikusok: Némedi Árpád, Sebesi Tamás, Csíkvár Gábor

Ügyelő: Szilasi Attila

Kellék: Kósi Gábor
Súgó: Kiss Szilvia
Öltöztető: Szőke Julika
Fény: Kehi Richárd
Jelmez: Cselényi Nóra
Dramaturg: Németh Virág
Díszlet: Szalai József
Zene: Némedi Árpád
Rendezőasszisztens: Hatvani Mónika
Rendező: Kelemen József