"Más ízlésvilágot fogalmaztam meg" - Második ciklusát kezdi Blaskó Balázs

Ősszel kezdődik Blaskó Balázs második direktori ciklusának első évada. Az egri Gárdonyi Színház igazgatóját a Magyar Teátrum kérdezte.

A Magyar Teátrum cikkéből:

"Visszatekintve az elmúlt öt esztendőre, azt gondolom, sikerült megvalósítanom mindazt, amit megfogalmaztam elvárásként önmagam és a ciklus felé pályázatomban. Az igazgatói periódusom kezdetén tapasztalt alig hatezres nézőszám mostanra, a ciklus végére 13.500 fölé emelkedett minden zavaró körülmény és minden rendkívüli nehézség ellenére. Egy vidéki, kiemelt (nem nemzeti) kategóriájú kőszínház számára mindenféleképpen népszínházi küldetést tudok csak meghatározni. A műfajok sokszínűségét kell kínálnia és ebben egy kiegyensúlyozott arányt kell követnie. Fajsúlyos, komoly előadások mellett színpadra kell állítani a zenés műfajokat, operettet, musicalt, zenés vígjátékot vagy zenével előadott ifjúsági előadásokat és tánc produkciókat és akkor így gyakorlatilag a bizonyos műfaji kör már meg is fogalmazódott, amit egy vidéki színház vezetőjének meg kell céloznia, ha nem kiszolgálni, de szolgálni szeretné a közönséget" - mondta Blaskó Balázs.

Fotó: egerhirek.hu

A direktor megjegyezte, az általa korábban elképzeltekhez képest kellett bizonyos kompromisszumokat tennie. "Én nagyobb arányban szerettem volna fajsúlyosabb, komolyabb üzeneteket megfogalmazó drámákat, tragédiákat, középfajú színműveket színpadra állítani, de tudomásút kellett és kell vennem, hogy Eger és a kistérség közönségének ízlésbeli, műfajokat elvárásai más jellegűek, mint az én személyes vonzódásaim és természetesen alapvetően a közönség igényeit kell szem előtt tartani" - tette hozzá.

"Az én ciklusomat megelőző időszaknak, különösen elődöm második periódusának természetesen voltak rendkívüli értékei abban a kategóriában, amelyet az ember egyfajta művészszínházként fogalmaz meg. Ezeket az értékeket képviseli Budapesten például az Örkény Színház, a Katona József Színház vagy kisebb formációk, amelyek telt házzal játszanak, hiszen Budapest főváros kétmilliós lakossága mindig megadja azt a fajta telítettséget. Egy vidéki színház, egyetlen az egész megyében, ilyen célokat természetesen nem tűzhet maga elé vagy ha igen, akkor számolnia kell azzal, hogy bizonyos közönségrétegeket elveszít. Márpedig a mai magyar színházi életben az állami támogatás lehívási rendszerét tekintve ezzel elveszíthet támogatási forrásokat is, amelyek nagyon fontosak a fenntartást és működtetést illetően. Újjá kellett szervezni a színház társulatát, elődömmel az a csapat, az a színészgeneráció eltávozott, amely addig megszokottan, közel tíz éven keresztül működtette a színházat és szolgálta azt a célt, amelyet elődöm követendő művészi elképzelésként kitűzött. Én mind a prózai mind a tánctagozat esetében más ízlésvilágot, eszményt, elvárásokat fogalmaztam meg önmagam és a társulat számára. (...) Mindabból következően, amit első ciklusomat illetően elmondtam, és amelyet a megtartva továbblépni elv alapján egyfajta permanencia elvet követve szeretnék a második periódusban továbbvinni, tehát mindenképpen építeni az eredményekre, a lelki tényezőket és a dolgok humán oldalát véve alapul, nagy változásokat a következőkben sem kívánok végrehajtani. Így ugyanarra számítok a szakmai értékelés, elismerés, megítélés szempontjából is. Igazándiból, megmondom őszintén, ennél számomra sokkal többet jelent a közönség megítélése. De a szakmai érdeklődést az kelti fel, aki a művészszínház irányába mozdul, különösen a Magyar Színházi Társaság köré kapcsolódó kritikusi céh és egyáltalán a kritikusi szakma érdeklődését. Aki egyfajta népszínházi küldetést, a közönség megszólítását tűzi maga elé, elveszti ennek a körnek az érdeklődését. Ez jól elkülöníthető kétfajta világ. Sajnos ez a realitás" - fogalmazott Blaskó Balázs.

A teljes interjú a Magyar Teátrumban olvasható.