Pataki András négy éve vezeti a Soproni Petőfi Színházat. Az igazgatót a Magyar Hírlap kérdezte.
"Érdekes szezont zártunk. Annál is inkább izgalmas a summázás, mert a következő lesz az ötödik évadunk, tehát ilyen szempontból valóban érdemes az embernek a tevékenységét akár az elmúlt évad, akár az elmúlt szezonok tekintetében is mérlegre tennie. Minden esetben tematikus évet csináltunk, volt egy bemutatkozó évadunk, majd következtek a nagy klasszikusok, jött egy, az európai identitásunkat kereső-forszírozó esztendő, majd pedig a magyar szezon, amelynek most érkeztünk a végére. Korok és stílusok - így neveztük el a következő évadunkat" - számolt be Pataki András.
Fotó: sopron.hu
A direktor rámutatott, hatezer-száz bérletesük volt, amikor négy évvel ezelőtt elkezdték a munkát, jelenleg tízezer-hétszáz körüli ez a szám. "Ebben tehát jelentős előrelépés van, de még mindig vannak tartalékok is. Ha az lenne a cél, hogy statisztikai adatok alapján döntsünk meg rekordokat, akkor ehhez meglennének a módszerek. E helyett a valódi cél inkább az, hogy minőségi kulturális háttérrel működjék a színház, amelynek alapfilozófiája szerint értékes kultúrát közvetítünk a köz szolgálatában. Ebből következik, hogy nem a könnyed elmozdulás alapján szerveződik egy-egy évad, hanem a népszínházi jellegéből adódóan a társulat nyilvánvalóan minden műfajban játszik igényes vagy igényesnek szánt előadásokat. De ez nem jelenti azt, hogy kizárólag a biztos megtérülésű produkciókat választanánk csak ki. Sőt, nagyon komoly rizikókat is vállalunk alkalmanként" - fogalmazott a soproni teátrum vezetője.
Pataki András ide sorol minden olyan bemutatót, amely a magyar színpadokon még nincs igazán kipróbálva vagy bejáratva. "Másfelől pedig természetes, hogy vannak műfajilag rizikós vállalkozások is. Ma a tao-rendszer, vagyis a társaságiadókedvezmény bűvöletében él a kőszínházi működés gazdasági rendszere. Mi következik ebből? Ahhoz, hogy minél nagyobb tao-bevétele legyen egy-egy színháznak, annál nagyobb saját jövedelemre és nézőszámra van szüksége. Ha pedig ezt mindenáron teljesíteni kell, ahhoz megvan az a másfél műfaj, amely ehhez közelebb vezet bennünket. A színházaknak ilyen értelemben van egyfajta gazdasági kiszolgáltatottságuk is. Ugyanakkor borotvaélen is kell táncolni, ha az ember nem akarja feladni a színház eredeti küldetését. Mert akkor ebben az esetben élet-halál kérdése a minőségi színházcsinálás és a közönség bevonzása egyszerre" - hangsúlyozta az igazgató.
"Mi nem csinálhatunk rétegszínházat. Egy vidéki városban mindenféle műfajban és minden stílusban működni kell. Egy dologban kell következetesnek lenni: hogy jó szívvel készült előadásokat mutassunk be, amelyekben van művészi értelemben is mérhető invenció. Nem csinálhatom a színházat a saját örömömre, teljesen világos, hogy bizonyos előadások, amelyek az adott repertoárban szerepelnek, nem feltétlenül azonosak az én személyes rendezői ízlésemmel. De ez nem baj! Hiszen nem a saját rendezői ízlésem miatt vezetem a színházat, hanem azért, hogy a közönséget értékes minőségű kulturális javakhoz juttassuk" - mondta Pataki András.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.