Dobó Kata: "Csak az marad, amiért igazán megdolgoztál"

Dobó Kata mostanában folyamatosan forgat (Válótársak, Egynyári kaland, Budapest Noir, Brazilok) - szabadúszó, így pörgős és csendesebb időszakok váltják egymást szakmai életében. Lapszemle.

Arról, hogy bírja a pörgést, ami most körülveszi, Dobó Kata úgy nyilatkozott: "Talán meglepő, de én a világ legboldogabb embere vagyok ilyenkor. Szabadúszóként vannak olyan időszakaim, amik kevésbé telítődnek munkával, azt sokkal rosszabbul viselem. Olyankor azt érzem, hogy nincs szükség rám. (...) Az biztos, hogy nagyon kiszolgáltatott helyzet, de azt gondolom, hogy egy társulatnál sem feltétlenül könnyebb az élet: nagy kötöttséggel jár, nem döntheted el, mit és mikor játszol, és engedélyt kell kérned minden egyes külső munkádra. Persze nem mondom, hogy nem játszanék szívesen estéről estére egy népszerű hazai színházban, de most sincs okom panaszra. Nem tagadom, hogy nehéz libikóka folyton mérlegelni, mit vállaljon el az ember, de úgy érzem, hogy nekem eddig hál" istennek sikerült kizárólag olyan produkciókban részt vennem, amelyekre büszke lehetek".

Sokszor mesélte, hogy a fiatalkori sikerei ellenére folyton önbizalomhiánnyal küzdött. A kérdésre, azóta helyre kerültek-e benne a dolgok, azt válaszolta:
"Ez egy hosszú út volt. Nem tudom, hogy ki lehet-e véglegesen jelenteni bármit ezzel kapcsolatban, de az biztos, hogy sokat dolgoztam magamon az elmúlt években. Az én történetem abban különleges, hogy nagyon korán nagy hírnévre tettem szert, és nem tudtam vele mit kezdeni. Folyton azt éreztem, hogy oké, Törőcsik Mariért rajongani normális dolog, de értem miért kell? Négyszáz lánynál jobb voltam a Miniszter félrelép castingján, és akkor? Nem léphetnénk tovább? Ma már tudom, hogy butaság volt ezt gondolni. (...) Most már tisztában vagyok az adottságaimmal, amelyek előbbre vittek, és nem szabadkozom miattuk. Igen, tudom, hogy jó a kisugárzásom, és nem véletlen, hogy a kezdeti sikerek óta eltelt 20 évben is fenn tudtam maradni. Ennek igenis van létjogosultsága, és mindenre, ami kikerül a kezem közül, büszke vagyok. Ha a gyerekem egyszer majd visszanézi a munkáimat, akkor nem kell szégyenkeznie, és ez jó érzés" - fejtette ki a színésznő.

Arról is beszélt, már nem frusztrálja a "szép nő" skatulya: "Olyan butuska voltam fiatal koromban... annyi évet elpocsékoltam azzal, hogy szabadkoztam miatta. Nem szabad. Ma már bárkinek, akit irigyelnek a szépségéért, azt mondanám, hogy legyen büszke az adottságaira, használja jól, de ne elégedjen meg vele és tegyen hozzá még valamit, amiért igazán ő dolgozott meg. Húsz-harminc év múlva már úgyis csak az marad, amiért igazán megdolgoztál. Kiegyenlítődnek a dolgok".

A teljes interjút az InStyle magazinban olvashatják.