"Rászoktam a pörgésre" - Villáminterjú Horkay Barnabással

 

 

 

 

„Egy negyedikben, éppen egy táncelőadás készül, Horváth Csaba a koreográfusa. Bartók Concerto, pár hét múlva fogjuk bemutatni, de most éppen szünetelünk egy kicsit, azért tudtam eljönni a Balatonra. Egyébként mindegyik szerepben jól érzem magam, örülök, hogy sok mindenre van lehetőségem.

Ha viszont választanom kellene: talán játszani szeretek a legjobban.”

 

 

„Egyáltalán nem. Nagyon jó dolgok történnek velem. Rengeteg időt töltök Horváth Csabával, nem csak vele szemben a színpadon, hanem mellette a nézőtéren is, az asszisztense voltam több produkcióban. Az új fizikai színházas osztályban pedig tanársegédkedem. Elmondhatatlanul sokat tanulok abból, ahogy másokkal bánik. Abból, hogy figyelem és jelen vagyok, együtt gondolkodhatunk, nagyon sokat tudok magamba szívni. Az új osztályon látom, hogy ugyanazokkal a problémákkal küszködnek, mint mi az első években. Az egy elég izgalmas dolog, hogy ott van velük Csaba, a „nagymester”, aki tudja, mit és hogy szeretne, én pedig egy olyan kis kapocs lehetek, akinek ez élményben nagyon közeli, szinte még számomra is friss a felmerülő probléma. Viszont én már néhány állomással előttük járok ezen az úton, sok tapasztalatomat megoszthatom velük. Talán valamiféle kis útjelző tábla lehetek Csaba mellett.”

 

A Várj, míg sötét lesz! című előadás próbafolyamata alatt nem mint útjelző tábla, hanem alkotó voltál jelen egy nagyon vegyes csapatban. Sokan már hosszú évek óta a pályán vannak. Azonnal elfogadtak mint fiatal koreográfust?

 

„Abszolút. Ott ültem Novák Eszter rendező mellett, aki azzal, hogy meghívott egy közös munkára, bizalmat szavazott nekem, amit a többiektől is megkaptam. Nagyon izgalmas próbafolyamat volt, számomra teljesen új emberekkel. Megszerettem őket. Persze gyomorideggel kezdődött ez is, „Úristen, én ilyet még nem is csináltam”, hogy lehet egyáltalán egy kriminek nekikezdeni? Azt kellett elérni, hogy a közönség izguljon, fel kellett építeni ezeknek a hatásoknak a rendszerét. Nagyon ritka színházban a krimi, inkább filmes műfaj, ott jóval több az eszköz és lehetőség a „csalásra”.”

 

 

„Nem tudom, engem minden "olyan" érdekel, amiben még nem volt részem szakmailag. Nem tudok konkrét dolgot mondani, nehéz kérdés.” (Nevet.)

„Egyáltalán nem. Rettenetesen furcsa, hogy az utóbbi három napban nem volt dolgom. Hozzászoktam a napi rutinhoz. Most pedig itt a várva-várt pihenés, és hirtelen eszembe sem jutnak azok a megoldatlan privát feladatok, amik egész évben csak gyűlnek a munka mellett. Egy-egy délelőtt elvagyok a lustálkodással, de hamar elkezdem unni. Rászoktam a pörgésre, a szabadidőben bármilyen furcsa, de nincs gyakorlatom.”