Földes Eszter: „Gondolkodom, kiállok magamért”

A színésznő többek közt a Válótársak második évadáról és a bulvárral való kapcsolatáról is mesélt az Origónak.

„Általában a munkáról szólnak a nyarak, ez sem kivétel. A Válótársak forgatása mellett van nyári színház, szinkron, és forgatok egy tévéműsorral” – kezdte Földes Eszter, aki a Válótársak című sorozatról – amelynek második évada ősztől látható – elmondta, nem szokott azon előre gondolkodni, hogy minek milyen sikere vagy milyen hatása lesz. „Azt láttam, hogy izgalmas a karakter, jó színészekkel dolgozhatok együtt, és tetszett a forgatókönyv is. Csak közben kezdtem el érezni, hogy ebből jó dolog fog kisülni, és a nézők szeretni fogják” – tette hozzá. 

Földes Eszter szerint ha a színész kap egy munkát, próbálja a hasonlóságokat keresni a karakter és önmaga közt, hogy azokat át tudja vinni az adott szerepbe, és itt is ugyanez történik. „Nagyon más vagyok, mint ő, de van sok olyan élményanyagom, ami társítható ehhez. Egyébként nem jellemző, hogy azonosítanak vele az emberek, nem köszönnek rám az utcán, hogy hello, Szonja. A korábbi munkáimra volt ez inkább jellemző, a Mindenből egy van Nikije szokott visszajönni, volt, aki megkérdezte, hogy tényleg olyan kis hülye vagyok-e, mint a lány a tévében” – mesélte. 

Fotó: rtl.hu 

 A Válótársakban volt egy olyan jelenete, amikor meztelen felsőtesttel állt az erkélyen, ezzel sokat foglalkoztak akkoriban a lapok. „Legszívesebben felgyújtottam volna az összest, a bulvár intézményét pedig berobbantottam volna. Gyűlölöm a rossz ízlésű, hatásvadász cikkeket, mert azt gondolom, hogy hülyének nézik a nézőket. Ez a sorozat annál sokkal izgalmasabb, és sokkal minőségibb, mint hogy ilyenekkel kelljen felhívni rá az emberek figyelmét. Nyilván megkaptam, hogy ehhez nem értek, nem vagyok PR-os, de nem is akarok az lenni, ha ilyenekkel jár. Hála istennek ez gyorsan alábbhagyott, amikor belendült a sorozat, elmúlt a csámcsogás” – számolt be Földes Eszter.

A színésznő elmondta, egyébként semmi baja nincs a bulvár újságírással abban az esetben, ha kulturáltan működik, ha nem egyoldalú, és nem kihasználni akarja az embert, aki adott esetben ebben a szakmában dolgozik. Azt is megjegyezte, hogy ezeket a megjelenéseket inkább a tévé, a film hozta meg. „Ezeken a terülteken gyorsabban lecsapnak az emberre, más kultúrája van a kettőnek. A színház eleve több ezer éves kultúra, ilyen értelemben kicsit biztosabb, stabilabb. Nem tartottam attól, hogy ezzel jár majd a szereplés, de el kell viselni, fel kell dolgozni, és tudni kell kezelni. Az ember nyilván megpróbálja a tőle telhető legjobban csinálni, és ha néha kicsúszik a kezéből, azt méltósággal kell tudomásul venni” – hangsúlyozta.

„Van, aki azt mondja, nehéz természetem van, hallottam már ilyet kollégáktól. Szerintem ez abból adódik, hogy nem vagyok egy nagy közösségi ember, de a próbákon és az előadásokon mindig a maximumra törekszem. Alapvetően ki lehet velem jönni, de nehezen vagyok hajlítható, irányítható, öntörvényűnek gondolom magam, megvan a véleményem, és megvan a magamhoz való eszem. Attól még, hogy kedves, vihogó szőke lánynak tűnök, eljön az a pont, amikor meglepődnek az emberek és rájönnak, hogy nem csak ennyi van bennem. Gondolkodom, kiállok magamért. Ez nem mindig tetszik az embereknek, de úgy érzem, elég nagy alázat van bennem a munkámat illetően. Csak az számít, hogy a munkámat a legjobban tudjam elvégezni, a többi körülmény lényegtelen” – szögezte le Földes Eszter. 

A teljes interjú itt olvasható.