Sághy Tamás a Vörösmarty Színház társulati tagjainak titkos szavazása alapján vehette át az évad legjobb színészének járó elismerést az évadzárón. A színészt a Feol.hu kérdezte.
A kérdésre, mit jelent számára a díj, Sághy Tamás így felelt: "Nagyon sokat. Pláne úgy, hogy ugyan egyfelé húzzuk a szekeret, és drukkolunk egymásnak, de mégiscsak valamilyen szinten konkurensek vagyunk. Ennek ellenére az, hogy a kollégáim mégis úgy vélik, hogy ebben az évadban én nyújtottam olyan minőségű alakításokat, amelyek miatt kiérdemeltem a díjat, rendkívül fontos számomra."
A színész elmesélte, már hat éve szabadúszó volt, amikor Hargitai Iván rendező felhívta, lenne-e kedve a társulathoz tartozni. "Ha az ember szabadúszóként dolgozik, sok kollégát ismerhet meg, rengeteg impulzus éri. Csakhogy találkoztam ezzel a társulattal, amely kiváló színészekből és emberekből áll. Erős csapat, és ha nem is minden sikerül ragyogóan, az biztos, hogy mindenki teljes erőbedobással dolgozik. Ha nem így látnám, érezném, akkor talán elválnának az útjaink" - tette hozzá.
Sághy Tamás arról is beszélt, hogy országosan a Jóban Rosszban c. sorozat tette ismertté. "Ez tény, nincs mit kezdeni vele. Tudom, hogy egy szappanoperának megvannak az értékei és a gyengéi, én viszont a tudásom legjavát akarom abban is adni. Sokan megkérdezték már, hogy miért vállaltam el, a válasz egyszerű, a pénz miatt. Ám függetlenül az indíttatástól, igyekszem a legtöbbet kihozni a karakterből, ez a fontos és semmi más. Kevesen tudják, hogy annak idején ott hagytam a József Attila Színházat, mert úgy éreztem, ami ott történik, már nem az én utam, világom. És nem tudtam, hogyan tovább, pedig már volt családom. Akkor jött ez a szappanopera, és azt mondtam, vágjunk bele. Érdekes közösségbe kerültem, és elkezdhettem a magánéletemet is felépíteni. Mellette elvállaltam egy-két színházi felkérést is, mert számomra az az örök szerelem. Most viszont a színházra koncentrálok, és a dolgaimban sikerült megtalálnom a legoptimálisabb arányt. Szerencsére sok színpadi feladatom van, és a maradék kevés időmben, ha úgy hozza a sors és a producerek is úgy akarják, visszajárok tévézni, fél évre, egy évre. Az ismertségről csak annyit, hogy nekem elég boldogság az, hogy a színpadon állhatok. Visszahúzódó alkat vagyok, viszont álszerény sem akarok lenni. Jólesik, ha megismernek, de nyaraláskor például elég terhes tud ez lenni" - árulta el a Vörösmarty Színház tagja.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.