Szarvas József Nemzetiről, Pajtaszínházról – „Komoly döntést hoztam”

A Nemzeti Színház társulatának tagja a Magyar Időknek mesélt a teátrum 2002-es nyitóelőadásáról és a viszáki Pajtaszínházról.

„Komoly döntést hoztam 2002-ben. Szikora János rendező megkérdezte, eljátszanám-e Ádám szerepét Az ember tragédiájában. János, nagyon kiszúrtál velem, mert elvállalom. Addig bennem a szakma, a mesterség mindig egyosztatú volt, de akkor kiderült, hogy ez csak egy idea, ugyanis nagy erővel beviharzott a politika az életünkbe. A szakmának egyszer csak megszólalt egy olyan hangja, amelyik engem végérvényesen eltaszított magától. A szakmától, nem a mesterségemtől! Olyan műhelyben szeretnék dolgozni, ahol a színészetet jó színvonalon tudom gyakorolni. Miért ne lehetne ennek terepe a Nemzeti Színház is? De bizonyos erők azt mondták, hogy a Nemzeti Színház tabu. Ott nem lehet, az tilos.

Hogy fogalmazott a kritikus? Remélem, nem akad egyetlen magára valamit is adó színész ma Magyarországon, aki beteszi a lábát majd abba az épületbe! És én ezt kikértem magamnak. A tehetség semmiféleképpen nem ideológia- és nem politikafüggő. A tehetség az ösztön, gén, neveltetés, család, történelem, kultúra. Ha valaki valamit úgy gondol, fogalmazza meg úgy, de nekem is legyen szabad megmaradnom annak, akinek. Ahogy annak idején a Vígszínház, majd Kaposvár mellett, 2002-ben a Nemzeti Színházban Ádám szerepe mellett döntöttem” – idézte fel az új Nemzeti egykori nyitóelőadását Szarvas József. 

Fotó: Kiss Teodóra, vaol.hu 

A színész a viszáki Pajtaszínház megalapításáról is mesélt. „A pajta éppen készült rám dőlni. Tudtam, ha elbontom, és nem építem vissza, akkor tönkreteszem magát a portát. Az lehetetlen. Gondolkoztam, tűnődtem fölötte. Eközben Kaszás Attila Zsigárdon a nagyapai házát odaadta az akkori csehszlovákiai Žihárecnek egy koronáért, hogy építsenek belőle közösségi házat. Amikor találkoztunk a Nemzetiben, mindig mesélt az építkezésről. Mi lenne, ha a pajtából mi is valami hasonlót csinálnánk? Arról is szó volt, hogy ha megépítjük – te azt, én ezt –, akkor határon átívelő kulturális kapcsolatba kezdünk. Zsigárdon 2007-ben felépült a közösség ház, tavasszal meghalt Attila.

Akkor már találkoztam Kovács Gyulával, aki gyümölcsész, pomológus, és mindig arról beszélt, hogy mentsük meg a Kárpát-medence pusztuló őshonos gyümölcshagyatékait. Abban az évben több filmet is forgattam, és a kapott pénzből fölépítettem a Pajtaszínházat. Kíváncsian vártam, hogyan hat mindez a falubeliekre. Nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy a Pajtaszínház mint közösségerősítő gondolat és szándék nem érvényes, nincs rá szükség. Nézők mindig voltak, csak nem viszákiak.” 

Beszámolója szerint a Felvidék és az Őrség között komoly kulturális csereprogram zajlik. Gál Tamás felvidéki színész minden esztendőben jár hozzájuk, jönnek Szarka Tamásék és Csiba Julcsi is. „Igyekszem mindent a megbeszéltek szerint tovább építeni. Felvidéken az első őshonos gyümölcsfahagyaték az Attila-kert. A róla elnevezett alapítvány segíti a gyermekeit, és az ő nevét viseli az a kulturális hagyatékőrző egyesület, amely a viszáki programjainkat szervezi” – tette hozzá Szarvas József. 

A teljes interjú itt olvasható.