Gáspár Sándor: "Színészként nekem az ízlés a legfontosabb"

A Vörösmarty Színház tagját a Revizor kérdezte.

A Revizor cikkéből:

"Ha a barátságot leszűkítem a csak szakmai kapcsolatokra, érzékelhető, hogy a változások befolyásolják a barátságokat is. Ennyi év alatt az ízlés átalakulhat, ami nem feltétlenül táplálja a barátságot. A jó kapcsolatokban van valami közös emberi érték. A mi szakmánkban ez bonyolultabb, mert az ízlésbeli változások, hatások, amelyek érik az embert társulatoktól, rendezőktől, kollégáktól, mindenkire másképp hatnak. Szinte törvényszerű, hogy a korábbi, akár főiskolás barátságok évek alatt elhalványulnak. De tudok ellenpéldát is mondani, Bán Jani barátommal ez hosszú évtizedek óta működik. Nyilván az is kellett hozzá, hogy azok az utak, amelyeket együtt és külön bejártunk, stílusban nem nagyon különböztek egymástól" - mondta Gáspár Sándor.

A színész két alkalommal hagyott ott társulatot: az Új Színházból és a Nemzetiből is felállt. "Nagyon sok mindent ki lehet sarkítani ok-okozati összefüggésben a politikára, de én a művész ízléséből nézem mindezt. Vidnyánszky Attilával például többször dolgoztunk együtt és remekül, de amikor fölállította a Nemzeti Színház vezetői gárdáját, világossá vált, hogy az nem az én ízlésem szerint való. Ilyen egyszerű. Mindent rá lehet fogni a politikára, de én gyakorlatiasabb vagyok, színészként nekem az ízlés a legfontosabb. (...) Szerintem a színháznak progresszív módon kell működnie. Amikor valami avíttságot látok már a megfogalmazásban, elképzelésekben is, azt gondolom, ott nekem nem lehet helyem. Hogy a politika miért helyezi azt az ízlést előtérbe, hatalmi helyzetbe, ami számomra elavult, korszerűtlen, ennek elemzése nem az én tisztem. Nem tartom helyesnek, de ugyanakkor arra sem vagyok hajlandó, hogy én ettől összeroppanjak, föladjam az elveimet, keserű ember legyek. Szerencsére nagyon sok színházcsináló van, akikre érdemes figyelni, mert jól lehet velük dolgozni" - mutatott rá a Vörösmarty Színház tagja.

Gáspár Sándor az interjúban azt is elárulta, gondolt-e már a rendezésre. "Eszembe jutott, de csak azért, hogy megerősítsem magam abban, hogy ez nekem nem hiányzik. Nem égtem ki színészként, ma is izgalmat jelent a partnerekkel való közös munka, a közönséggel való találkozás. Rendezőként csatlakoznék azon színészkollégák táborához, akik játékmesterként profin le tudnak bonyolítani egy előadást, de semmi több. Amíg színészként extrább minőséget jelenthetek, nem akarom magamat középszerű játékmesterré degradálni. A középszerrel nehéz mit kezdeni. Azt látom, hogy ha valaki középszerű, nagyon igyekszik magáról valami képet kialakítani, az igazi tehetség pedig nem forszíroz semmit. A középszernek fontos, hogy mindig úgy érezze, hogy a figyelem középpontjában van, talán nem is annyira a színpadon, hanem inkább a civil megnyilvánulásokban. Sokkal aktívabb, mint az igazi tehetség, csak nem tudja sűríteni a lényeget színpadon, filmen" - mondta a Kossuth-díjas színész.

A teljes interjú itt olvasható.