Eljött az utolsó két nap. Tiszteletet érdemel a fesztivál. Minden elismerésem a Várszínház munkatársainak. Tudták, hogy mindössze hárman szervezik a programokat?
Gedeon József, az igazgató, Hargitai Éva a művészeti titkár és Vágó Marianna, produkciós vezető intézi a Várszínház ügyeit, foglalkozik a nézőkkel és a szakmával. A nyári összművészeti fesztivál idején Kósa Zsuzsa néni besegít, ő szállásokat keres és biztosít a városban az alkotóknak és az újságíróknak. Úgy tudom, ez már nem is olyan könnyű dolog, mert amióta megnyílt a strand fedett élmény része, valamint az Almásy kastély, egyre több a turista érkezik ebbe a pici, ámde annál több kulturális élménnyel rendelkező városba.
Hétvégére lehűlt a levegő. Kiváló konferencia-idő volt. A megszokott helyszínen, a Mogyorossy Könyvtárban voltunk. A kényelmes fotelekben és hátrább a pótszékeken is mindenhol ültek. Teltház. Ez körülbelül 60-80 embert jelentett. Tehát szép számmal hallgattuk a hat kiváló előadást. Néhány író kollégám már megírta, miről volt szó, én csak annyit jegyzek meg, hogy örülök, hogy megtudtam Nádasdy Ádámtól, hogy hogyan működik a tegezés és a magázás a magyar fordításokban és hogy Szabó T. Anna hamarosan kijön a Szeget szeggel fordításával.
Este a Kamarateremben az angol-ausztrál V. Henrik előadást láttam Philip Parr – a Shakespeare Network tagja – rendezésében. Az egyszemélyes előadást sajnos az utolsó sorból láttam, így nem voltam minden vizuális élménynek a birtokában. Örültem, ha a tábori ágy éppen trón, vagy lövészárok volt, így mozdult a színpad és a színész is, hogy én is tanúja lehessek V. Henrik, a hős király történetének.
De nagyon szép angolsággal hallottam a tehetséges Brett Brown-t, aki bár ausztrál, Angliában is játszik, még musicalekben is. Egyszer mi is hallottuk énekelni, mintha valamilyen gregorián lett volna. Lenyűgöző volt. A sajtótermékből kialakított koronáról is sok minden eszünkbe jutott. A rendező egy kis papírlapot adott a kezünkben az előadás előtt, amiben az is állt, hogy főként az EU kilépésről szóló népszavazás játszott nagy szerepet a Henrikről való gondolkodásukban. Magyarországra érkezve pedig a nizzai tragikus eseményekről értesültek.
Az utolsó nap ismét a fiataloké volt. Rómeó és Júliát láttunk sajnos a vár helyett az Erkelben, valamint egy örömkoncertet hallhattunk. Az elején lelkesedtem az előadásért, de aztán picit elálmosodtam. Talán már késő volt. Az a fontos, hogy a kaposvári egyetemisták élvezték a játékukat. (A Bájoló magazin megírta.)
Jó volt, hogy ezen a fesztiválon ennyi kiváló, magas minőségű előadás volt, hogy tartalmas délutáni beszélgetéseken vehettem részt, és bár – ahogy Nádasdy Ádám mondja -, néha 12 fogás helyett elég lett volna 4 is, úgy érzem, ez még mindig a jobb annál, hogy négyet várunk, de csak egyet kapunk. A fiatalok még kibontakozóban vannak, természetes, hogy mindent megmutatnának magukból. Lesz idejük csiszolódni. Nekünk pedig jön egy év, mielőtt újra találkozunk.
Forrás: Gyulai Várszínház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.