„Tanulságos a saját történelmünkkel szembesülni"

Szikora János idén negyedik alkalommal készül a Koronázási Szertartásjáték megrendezésére.                                

Augusztusban II. (Vak) Béla királlyá koronázása elevenedik meg Székesfehérváron, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai fölött. A Vörösmarty Színház két színésze is szerepet kapott a liturgikus játékban: Závodszky Noémi II. Béla feleségét, Ilonát, míg Sághy Tamás Könyves Kálmán fiát, II. Istvánt fogja alakítani.

Závodszky Noémi

II. (Vak) Béla mögött, mellett végig ott állt a felesége, egy titokzatos szerb asszony, Ilona, aki több szakirodalmi forrás szerint is nagyon határozott nő volt. Milyen elképzelésed van a karakter megformálásáról, honnan tudod megfogni a személyiségét?

Meglátásom szerint nagyon fontos, hogy egy királyné magabiztos személyiség legyen. Ez kimondottan pozitívum, mert – úgy gondolom – megfelelő határozottsággal lehet bármit sikerre vinni. Arról nem beszélve, hogy Ilona egy vak királynak volt a felesége, tehát ez predesztinálta őt arra, hogy mindenben a férje támaszának kellett lennie, a férj részéről pedig szükséges volt egy mély bizalom irányába. Olyan erős karakterként képzelem el Ilonát, akiben érzem és látom az asszonyt is. Szikora János és Matuz János kutatásaira és az általuk megírt szövegkönyvre hagyatkozva elmondhatom, hogy egy igazán összetett figuráról beszélünk. II. Bélával az esküvőjük előtti pillanatokban találkoztak, így tulajdonképpen „vakon” ment bele egy házasságba, nem tudta, mi vár rá a férje mellett. Őrá is érvényes lehet az, mint nagyon sok emberre, hogy a belső kétségeit, félelmeit, bizonytalanságát esetleg megpróbálta ellensúlyozni a külvilág fele egy szívósnak, keménynek mutatott képpel. Valahogy úgy érzem, hogy ezeknek az összességét kellene majd megformálni, hiszen nem egy szimpla személyiségről van szó. Nyilván rajtam és a rendező kérésén is múlik, hogyan és mit mutatunk majd meg a színpadon Ilonából, de a próbák csak augusztus elsejével kezdődnek.

Mi számodra a legnagyobb kihívás a királyné szerepében?

Ennek a bonyolult személyiségnek a megjelenítése. Ami meg az egésznek a szépsége, hogy benne lehetek a Koronázási Szertartásjátékban. Illetve az, hogy ezen a csodálatos, fantasztikus helyszínen – ahol a koronázások történtek valamikor – kelthetem életre azt a magyar királynét, akinek az arcképe még az ezüstérmén is rajta volt. Számomra önmagában is óriási dolog ez.

Mondhatjuk azt, hogy a Nagyboldogasszony-bazilika romjai fölé emelt színpadot egy különleges, varázslatos és mitikus légkör jellemzi?

Úgy gondolom, hogy igen, bár még nem volt szerencsém ott játszani, csak nézőként vettem részt korábbi Koronázási Szertartásjátékon. Elődeink nem akárhová építettek templomokat. Hiszek abban, hogy a helyszín hordoz magában valami olyan láthatatlan energiát, ami ott majd szerves részünkké válik. Legalábbis nagyon bízom benne.

Első alkalommal veszel részt a Koronázási Szertartásjátékban. Várod már a próbafolyamatot?

Nagyon. Egyelőre a szöveggel birkózom, tegnap kaptam kézhez a példányt. Az első feladatom az, hogy „magamévá tegyem”, megszokjam az írás nyelvezetét. Igyekeztem különböző forrásokból minél többet megtudni Ilona életéről, személyiségéről. Kimondottan kíváncsi vagyok arra, milyen lesz a jelmezem – egyelőre nem tudom elképzelni, de a lelki szemeimmel látom, hogyan is nézhetett ki egy királyné abban a korban. Egyszóval: várom a próbafolyamatot, de addig azért még sok feladatom van.

Sághy Tamás:

A Koronázási Szertartásjátékban Könyves Kálmán fiát, II. Istvánt Sághy Tamás alakítja. Először veszel részt egy ilyen jellegű produkcióban. Milyennek látod azt a kort, amelybe II. Istvánként belecsöppentél?

A próbákat még nem kezdtük el, de már elolvastam a szövegkönyvet. Különböző forrásokból próbálok tájékozódni mind a személlyel, mind pedig a korral kapcsolatosan. A próbafolyamat ideje alatt fog kialakulni egy konkrét kép bennem, amit meghatároz majd a rendező elképzelése, a kollégákkal való közös munka, és a látvány-jelmez is sokat fog segíteni. Mindenképp a magyar történelem egyik olyan epizódjáról van szó, ami izgalmas.

Az előadást ismét egy igazán különleges emlékhelyen láthatja majd a közönség. Milyen a helyszín hangulata?

Még nem jártam ott, de már most látatlanban is azt mondom, hogy a játékot és a történet elmesélését jelentősen támogatni fogja.

Hogyan fogadtad a felkérést? Milyen II. István karaktere, hogyan tudod megragadni?

Örültem neki. Azt tudtam, hogy II. Istvánt gyermekként koronázták királlyá. Nagy teher lehetett számára olyan fiatalon, hogyan tud képviselni egy országot, abban a hatalmi rendszerben mi az ő szerepe, hogy jó király lesz-e, vagy sem. Szerintem erős önértékelési problémával is küzdhetett. Nyilván megpróbált a maga módján jó uralkodó lenni, de egy rendkívül sérült személyiségről van szó. Gyerekkorunkból mindannyian rengeteg sebet hozhatunk magunkkal. Azok véres évszázadok voltak, hullottak az emberek körülötte. Nem csoda, ha a személyisége is ezektől a hatásoktól vezérelve fejlődött.

Miért és hogyan ajánlanád ezt az évről évre megújuló különleges előadást a nézőknek?

Szerintem érdekes és tanulságos a saját történelmünkkel szembesülni. Leszámítva a kor sajátosságait, a hatalomhoz való viszonya az embernek mindig megragadó – akár él a hatalomgyakorlás lehetőségével, akár nem. Az, hogy milyen döntéseket hoztak anno és milyen elgondolásból, mindig nagyon figyelemfelkeltő. Legfőképp ezt tudnám kiemelni. Az élményt persze megfűszerezve tapasztaljuk meg, hiszen a színház azért mégsem egy történelemóra. Kicsit talán közelebb tud kerülni az ember egy adott uralkodó történetéhez, ha látja a félelmeit, érzelmeit, motivációit és a döntései okát. Talán ennek a két tényezőnek az összehozása a legbámulatosabb a számomra.

A Koronázási Szertartásjáték augusztus 13-án és 14-én lesz megtekinthető, helyszín: Koronázó tér – Nemzeti Emlékhely.

Forrás: vorosmartyszinhaz.hu/koronazas.hu