A dzsungel könyve "világvárosi koncepcióban" - Megszólalnak a Pilvax Players alkotói

A New York-i székhelyű Pilvax Players Társulat a Békéscsabai Jókai Színházzal együttműködve mutatta be A dzsungel könyve című musicalt New Yorkban. Június 23. és 26. között öt előadásuk volt a kísérleti produkcióknak helyet adó La MaMa Theater-ben. 

Egyéves, küzdelmekkel teli előkészület után született meg az első amerikai-magyar színházi koprodukció. Az előkészületekről, a megvalósulás tanulságairól és a koncepció eredetiségéről kérdeztük az alkotókat, Zsédely Tímea rendező-producert, Florosz Zoi koreográfust és Angyal Laura zenei rendezőt. 

A Pilvax Players Társulat alapítótagja és egyben mûvészeti vezetője, rendezője és producere, Zsédely Tímea a produkció ötletének előzményeiről mesél:

“Több, mint öt éve él és formálódik egy amerikai magyar színházi “gondolat” Pilvax Players néven New York-ban, amelynek konkrét fizikális alkotótere van Manhattanben a Tízezer Lépés Magyar Könyvesboltban, valamint produkciós megnyilvánulásai kisebb-nagyobb Offoff Broadway színházakban. Azért hangsúlyoznám, hogy “gondolat” és főképp azt, hogy formálódik, mert ebben a többnyelvû világvárosban egyáltalán nem egyértelmû és egyszerû megtalálni a legletisztultabb formát egy amerikai-magyar színházi törekvéshez. Pláne ha az egyik alapötlet az, hogy egy magyar musicalt népszerûsítsünk úgy, hogy megtartjuk az eredeti nyelvet, a magyart. Azt kell, hogy mondjam utólag is, hogy emiatt külön bája és többszörös pszichológiai hozadéka volt az előadásnak, azzal együtt, hogy az angol felirattal segítettük az amerikai közönségnek az értelmezést.

A magyar nyelv jelenléte elsődleges cél volt, hiszen az amerikai-magyar közönség kulturális életének fejlesztése, a magyar anyanyelv megőrzése, a tehetséggondozás (New York-ban született magyar gyerekszínészek és New York-ban élő magyar amatőr színészek is lehetőséget kaptak a szereplésre) mellett egy teljesen új értelmezését is szerettük volna megmutatni a Magyarországon 20 éve népszerû színházi darabnak. Mind zeneileg, mind vizuálisan, mind színészi játékban egy nemzetközi “világvárosi” koncepcióra törekedtünk. Gerner Csaba, társrendezővel szerencsére az első pillanattól egyetértettünk abban, hogy New York-ból nézve a dzsungel mint szimbólum még ellentmondásosabb és sűrűbb jelentéssel bír, nem beszélve az erőszak, a hatalom, a pénz, a fegyverek, a fogyasztói társadalom okozta “drámákról”.

A mi előadásunk igyekezett a legautentikusabban megmutatni egy világváros és az azt környező természet összetettségét, összemosódásait, a megjelenő kontrasztok morális jelentéseit. Nálunk a farkasok hazájukat szolgáló katonák, a tigris vért hajszoló terrorista, a fekete párduc az emberek világát jól ismerő külpolitikus-diplomata, a tanító medve egy szeretnivaló, de esetlen idealista értelmiségi, Maugli maga az igazi romlatlan vadember, a humanista, míg Buldeó a romlott és értékpusztító hipokrita, a profitéhes bankár. Ezek a karakterek az utca emberei, ahogyan azt a jelmezek tisztán tükrözik, pontosan úgy, ahogy a jelmeztervezőnk Hódi Ágota – aki egy Kaliforniában élő divattervező is egyben – azt tökéletesen megálmodta.

Az már hab a tortán, hogy ezt a koncepciót tovább gazdagította zeneileg a New York-i amerikai jazz zenészekből álló három tagú élő zenekar, akik saját improvizációs értelmezéssel, hangeffektekkel bővítették a drámai jeleneteket (a tigris és Maugli küzdelme, Akela erejének elvesztése, Ká, a kígyó paranoid őrületének pillanata) vagy Shoko Fujita japán táncos remeklése mint gazella vagy éppen egy temetkezési szertartást asszisztáló revûtáncos morbiditást ünneplő koreográfiája.”     

Florosz Zoi

Florosz Zoi New York-ban 20 éve élő, színészként és filmesként képzett színész-énekes volt a koreográfusa az előadásnak. Ezt a New York-i előadást mesterének, a legendás Imre Zoltánnak ajánlja, aki 20 éve Magyarországon először koreografálta A dzsungel könyvét a Pesti Színházban.

“A dzsungel könyve magyar musical mai jelentése a vizuálitás szemszögéből nézve eleve mint eredeti téma is izgalmas. A dzsungel mint környezet, valamint az ettől elkülönülő falu, az állatok mozgása, akik persze embertípusokat, viselkedés típusokat jelképeznek, már önmagában izgalmas kihívás. A rituális/törzsi táncok, a férfiak/harcosok vizuális jellemzése, mind-mind gondolatébresztő. Tehát az alaptörténet maga fantasztikusan izgalmas koreográfiai szempontból. Még izgalmasabbá válik, hogy hogyan forditjuk le, mit jelent ez ma, nekünk. A dzsungel, az ősi érintetlen, de azért a maga nemében kegyetlen törvényekkel is rendelkező természet és a nagyváros, urbánus, civilizált közeg, a maga romlottságával, dekadenciájával, arroganciájával.

A dzsungel közegéhez felhasználtam a manapság divatos utcatáncokat, mint hip hop, funk, ami végülis afro alapokon nyugszik, a majmok hip hop-ot táncoltak, a farkasok, akik nálunk katona csapat volt, Janet Jackson-os és jazzes stílusban mozogtak, a kígyó a hastánc, az expresszív modern tánc fúziója volt, a tigris, az agresszor, terrorista mozgása a küzdősportok és akrobatikus elemek keverékéből állt össze, dinamikus, kiszámíthatatlan impulzusokkal, míg Bagira, a fekete párduc (diplomata) elegánsan, áramvonalasan mozog, Balu, a medve-tanító, elnehezülten, komikus elmekkel. Csil a keselyû komikusan szárnyalást imitál, segédje a Tigris teteme felett igazi klasszikus Bob Fosse stilusú nagyformátumú jazzt táncol a legprecízebb mozdulatokkal.

Maugli a természethez való teljes közelség nyomán egy túlélő sikkes, akrobatikus és karizmatikus erejével, fúziósan mozog, atletikus, és bármilyen stílusban képes improvizálni. A város közegében a nőket karonhordott kistáskával és kézben tartott Starbucks kávéval ábrázoltuk, akik egy pillanat alatt képesek fergeteges latin tánclépésekben kitörni. A férfiak üzletemberek a Wall Streetről, először ideges stresszes már-már exaltált formában fel-alá törtetnek mobiltelefonnal a fülükön. Később egyre idegesebb kitörésekkel, rituális dobolás a háttér zene, amig el nem jutnak arra a pontra, hogy ebből elég, mulatás következik, kukán való dobolás. Az utcán hagyott seprû lándzsává válik, majd a vezető “pénzvadász” Justin Timberlake-ké válva funkot táncol. Összegzésként, egy koregráfusnak ez a darab egy paradicsom, nagyon gazdag és komplex kreatív lehetőségeket kínál.”

Angyal Laura jazz zenészként, dal- és szövegíróként dolgozik New York-ban évek óta, itt is végezte zenei tanulmányait. A produkció zenei rendezését vállalta, sőt színészi oldalát is kipróbálta, hiszen a színpadon is jelen volt több karakterben. 

“A mostani, az eddigi egyik legösszetettebb munkatapasztalatom volt, hiszen a munkám során szélesebb spektrumot kellett átlátnom: a hangzáson kívül, a szinészi játékot, a koreográfiát is hozzá kellett igazítanom a zenei lehetőségekhez. Nem beszélve arról, hogy sokkal több emberrel dolgoztam együtt, mint a jazz-ben, ahol általában egy 4-5 tagú zenekarral dolgozom. Ennek köszönhetően sokat tanultam a csapatjátékról, illetve a vezetési technikákról. Mint zenei rendező ragaszkodtam az élő zenei kísérethez, ami végülis csak kiegészítette a zenei alapokat. Felváltva alkalmaztuk az élő kíséretet és a zenei alapokat, néha egyszerre a kettőt, mindig a hangzás gazdagítását szolgálva.

Úgy éreztem, hogy a jazz zenészek érzékenysége és nyitottsága hozzáadott a produkció szinvonalához, ezenkivül elmélyítette a szinészeknek a dalokhoz való kapcsolódását. Az improvizáció - ami a jazz legfőbb eleme - pedig organikusabbá tette a hangzásvilágot. Érdekes volt számomra látni, hogy a jazz trió tagjai - akikkel már volt korábbi munkatapasztalatom - úgy adták hozzá a saját személyiségüket és ötleteiket a zenéhez, hogy közben stilushûek maradtak az eredeti elképzeléshez.

A jazz és a musical, mindkét mûfaj szorosan összefonódik a produkció helyszínével, hiszen mindkettőnek New York a fellegvára, így a kettő ötvözése egyértelmûen szélesebb nézőközönséget vonz. Ezért is gondolom, hogy szerencsés lenne egy angol nyelvû verziót is elkészíteni. Ez a színházi munka nagyon izgalmas volt számomra és bár jelenleg az első albumom felvételi munkálatain dolgozom, melyen főként saját szerzemények szerepelnek majd, el kell, hogy áruljam, hogy a produkció során a táncos-énekes-színészi jelenetek új kihívást jelentettek számomra. Ezek voltak a legélvezetesebb pillanatok számomra a színpadon.”  

Zsédely Tímea

Bár a produkció végeredménye végül büszkeséggel töltötte el az alkotókat, azért mindannyian hangsúlyozták azokat a komoly küzdelmeket, amelyek végigkísérték az előadás előkészületeit. Zsédely Tímea így vall a nehézségekről:

“Az elmúlt öt év rendezői és produceri tapasztalata után sok dolog már nem okozott meglepetést, – mint amatőr és profi színészek “összerendezése” a próbákon és a színpadon vagy az amerikai magyar közösségben a mûvészetet pártoló támogatók megtalálása, a bizalom kialakításának nehézségei  - viszont voltak olyan kellemes és kellemetlen meglepetések is, amelyeket bizony nem volt könnyû áthidalni.

Mivel két kontinens színészeit és kreatív szakembereit kellett párhuzamosan szellemi, aztán fizikai összhangba hozni, ezért mindannyiunk számára nagyon tanulságos volt például az a “sûrített próbafolyamat”, amikor az egy hétre bérelt színházteremben (New York-ban nincsenek hagyományos értelemben vett kőszínházak és társulatok, hanem produkciók vannak és hozzáigazított, egy-két hétre bérelt nagyon drága színháztermek) összesen három napunk maradt a teljes előadást egybeszerkeszteni, konkrétan majdnem harminc embert (köztük négy gyerekszínészt vagy négy Magyarországról frissen érkezett jetlag-es professzionális színészt) összehangolni két nyelven a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban.

Azt hiszem, ez mindkettőnknek, Gerner Csabával együtt, igazi és valódi erőfeszítést igénylő kihívás volt. Talán ebből is következően, a teljes csapat - mondhatom bátran – a körülményeket meghazudtoló módon fantasztikusat teljesített, beleértve a technikai szakembereket és külön kiemelve a gyerekszínészeket, akik New York-ban magyar nyelven, maximális erőbedobással nemzetközi színvonalat produkáltak. Külön szeretném megemlíteni, hogy a mi produkciónkban egyedülállóan a kis Mauglit alakító gyerekszínész, Tárkány Márk majdnem a teljes első felvonást végigjátszotta mint a gyermek Maugli, bizonyítva ezzel rendkívüli tehetségét, illetve A dzsungel könyve produkció fejlődéslélektani tanulságait is gazdagítva.

Márk egyébként a békéscsabai színészeket is lenyûgözte színészi játékának természetességével és személyiségének karizmájával. Hozzá hasonlóan a többi gyerekszínész és a New York-i amatőr, félprofi színészek lüktető és koncentrált energiái a Magyarországon tréningezett színészek munkájának ötvözetében valami nagyon sajátos értéket és egyediséget adtak hozzá a kortárs kísérleti színház nemzetközi tapasztalatához. Azt hiszem, mindannyiunk számára egyszerre volt tanulságos és örömteli ez a munka, amely színházi értelemben a hétköznapok kellemes csodái közé tartozik.”

Florosz Zoi fontosnak tartja elmondani, hogy véleménye szerint A dzsungel könyve nem csupán egy magyar musical, sokkal izgalmasabb annál.

“A dzsungel könyve szerintem hangzásában egy igazi magyar musical, ami nagyon örvendetes itt New York-ban, hiszen nem hangzik úgy mint egy átlagos amerikai musical. Értékes magyar elemeket használ, de közben mégis teljesen nemzetközi, illetőleg nemzetközileg élvezhető. Ahogyan ezt bizonyították is az amerikai nézőink. Éppen ezért érdemes lenne angolul is színpadra tenni New Yorkban egy teljes amerikai szereposztással. Igézőek a ritmusok a számok kíséretében, az egész darab szinte folyton lüktet, a dallamok a nézővel maradnak a szinházból való távozás után is.

A szövegek Geszti Péter zseniális szellemességét dicsérik, csipkelődő, merész szójátékokkal. Már gondolkodunk az angol nyelvû verzión egyébként, koreográfiailag a teljes koncepció nagyjából készen van. Több profi táncossal dolgoznánk és használnánk több hip hop-ot és break-et, illetve gördeszkás és légi akrobata elemeket. A nemzetköziséghez még annyit, hogy a japán származasú Shoko Fujita, aki egy balett táncegyüttes tagja itt New Yorkban, de képzett jazz és modern stilusokban is, az egyetlen profi táncosa volt a produkciónknak. Egyébként úgy talált a produkcióra, hogy én évekkel ezelőtt dolgoztam egy legendás táncközpontban, a New Dance Group-ban.

Itt fantasztikus táncos-koreográfus kollégákkal dolgoztam együtt. Shoko táncmestere, Yuka Kawazu itt volt kollégám. Végül ő javasolta Shokot, így került a produkcióba. Egyébként önkéntes munkát végzett, ahogyan ez szokás New York-ban, lényegében kreditekért dolgozik, hogy később nagyobb produkciókba is beválogassák. Számomra az egyik legnagyobb meglepetés és öröm az volt, hogy mennyire inspirálta a magyar előadókat és hogy Shoko is mennyire kinyilt, otthonra talált egy idő után a mi kulturánkban.”

Angyal Laura

Az, hogy mit jelent egy multikulturális helyen magyarként színházat csinálni, akár magyar, akár angol nyelven, úgy tûnik, egyenlő egy állandó identitástréninggel.

“Én úgy érzem 20 éves New York-ban való tartózkodás után, hogy szívem, lelkem mélyén nagyon erősen európai vagyok. Itt éltem, magamba szívtam ezt a kultúrát, sok mindent megéltem együtt a nagyon kevert New York-i közegemmel. Azt hiszem mint mindenben, a fúzióé a jövő. Minthogy a változás örök, ezért semmilyen kultúra nem marad érintetlen. Úgy látom, hogy a Pilvax Players “Dzsungelében” sikerült megvalósítani ezt a keveréket. Minden egyben van, a “vadember” a nagyváros karaktereivel, a Wall Street ügynökeivel és az unatkozó feleségekkel. Ez a mi elképzelésünk. Innen így látható” – vallja Florosz Zoi, aki egyébként manapság már sokkal többet tartózkodik Budapesten, mint korábban.

“Az idegenség szorongató érzése egy modern és színházi értelemben nagyon termékeny létállapot is lehet” – foglalja össze a tanulságokat a produkció megálmodója, Zsédely Tímea. “New York-ban A dzsungel könyve pár előadása után valóban azt érezzük: igen, ez egyedi és megismételhetetlen marad. Igazi színházi értelemben vett pillanatnyiságot érzünk. Közösen. Csapatban, ahogy Maugli a farkasok között. A körülmények kegyetlenek, csak önmagunkban bízhatunk és a közös játékban, hogy végül sikerül elmesélni egy mai történetet, ahol egyszerre lehetünk idegenek és ismerősök. Csakis az elfogadás és az emberség dönti el, hogyan látnak minket.”    

További információk:

Pilvax Players és a Békéscsabai Jókai Színház közös produkciója

A dzsungel könyve (New York – La MaMa Theater, 2016. június 23-26)

Rendezte: Zsédely Tímea, Gerner Csaba
Koreográfus: Florosz Zoi
Zenei rendező: Angyal Laura
Jelmeztervező: Hódi Ágota
Díszlettervező: Szimeonov Fruzsi, Karika Hajnalka
Technikai rendező: Hufnagel Lisa

Szereposztás: Sólyom Miklós, Gerner Csaba, Gulyás Attila, Adányi Alex, Tárkány Márk,  Lukács András, Csomós Lajos, Kaszás Eszter, Demeter Ottilia, Nyíri Nárcisz, Csizmadia Bernadett, Angyal Laura, Németh Ildikó, Kalo Judit, Ahmed Hana, Ahmed Nour, Miller Zoe, Shoko Fujita 

www.pilvaxproductions.com