"Mr. Wolfra szoktam utalni a Ponyvaregényből" - Interjú Fancsikai Péterrel

A legtöbben a Tibor vagyok… és a Mansfeld című filmek főszereplőjeként ismerik, pedig az utóbbi években inkább a kamera másik oldalán dolgozik.

Volt a Krétakör médiaműhely-vezetője, írt, rendezett, kis- és nagyjátékfilmet készített, néhány éve pedig reklámok és egyéb filmes produkciók gyártásával foglalkozik. Most épp a Hetedik alabárdos című nagyjátékfilm forgatását, gyártását irányítja.

Tudatosan fordultál el a színészettől, vagy egyszerűen így alakult?

Részben tudatosan, részben így alakult. Engem érdekelt a filmszínészet, aztán amikor színházban is játszottam, rájöttem, hogy ezt a fajta bezártságot én nem jól viselem. Közhely, de Magyarországon nem létezik filmszínészet, tehát ha színész vagy, akkor játszol a színházban, akár társulati tagként, akár szabadúszóként, és nagy ritkán bekerülsz egy filmbe. Engem ez az életforma nem érdekelt. De a mai napig játszom filmekben, általában rövid, pár mondatos epizódszerepeket, ezeket szívesen csinálom. Illetve egy nagyobb szerepet is eljátszanék, ha adódna, de nem keresem kifejezetten ezeket a lehetőségeket.

Néhány éve egy Krétakör-produkció keretében nagyjátékfilmet is rendeztél, jp.co.de címmel.

Ez egy összetett projekt volt, egy multimédiás installáció, aminek csak egy része ez a film. Valószínűleg túl nagy volt ez a vállalás, nagyjátékfilmnek nevezni pedig csak erős fenntartásokkal lehet. Ettől még szerintem sok fontos kérdést érintett, ami akkor nagyon érdekelt bennünket. Később egy 19 perces rövidfilmváltozat lett belőle, ami nem próbál meg ezernyi kérdést magába sűríteni, hanem csak nagyon erős vizuális igénnyel megfogalmazott képekből építkezik. Hogy ez egy egységes minőséggé állt össze, kulcsszerepe volt egyébként Rév Marcinak, a film operatőrének, akivel nagyon érdekes kaland volt együtt dolgozni. Ez a rövidfilm egy vállalható változat lett, de aztán az utóéletének a megszervezésére már nemigen maradt kapacitás, nagyjából a fiókban maradt.

Annyi mindennel foglalkoztál már, hogy nehéz téged beskatulyázni. Milyen kreatív ambícióid vannak?

Ez egy nehéz ügy. Hogy mi akarok lenni, ha nagy leszek? Igen, sok mindennel foglalkozom, foglalkoztam, és fejben még én sem jutottam el ennek a gyökeréig. Valószínűleg alkati kérdés, hogy nem tudok a seggemen maradni, egy dologgal foglalkozni, de közben ez nem azt jelenti, hogy nem vágynék a megállapodottságra. Egyre inkább érik bennem az igény, hogy valami teljesen mással foglalkozzam, ami azért nincs távol a művészettől meg a kreativitástól, de talán közelebb van a képzőművészethez, mint a filmezéshez.

2013-ban a testvéreddel együtt alapítottátok a Backfront produkciós irodát. Mivel foglalkozik a cégetek?

Ez a vállalkozás a krétakörös évek során megszerzett tapasztalatokra és kapcsolatokra épült. Elsősorban videós munkákat csináltunk, kis cégeknek vagy civil szervezeteknek image filmeket, bemutatkozó anyagokat, tudósításokat. Nagyon nagy az igény manapság a legkülönbözőbb mozgóképes anyagokra, elsősorban a weben, és mi ezt igyekeztünk kielégíteni. Ehhez jött még, hogy az elmúlt három évben rengeteg reklámfilmet is gyártottunk, ami már nagyobb szervezést igényel. Reklámfilmet készíteni már nem lehet úgy, hogy kimegyünk másod- vagy harmadmagunkkal, és levideózunk valamit, mint mondjuk egy művészeti projekt esetében. Egy reklámfilmet a semmiből kell összehozni egy vagy két hét alatt, nem ritkán 80-100 fős stábbal, komoly technikával, sok helyszínen. Ez egy klasszikus gyártásvezetői munka, amit a húgommal, Eszterrel egy sajátos rendszerben, a felelősségi körök pontos szétosztásával végzünk, általában jó eredménnyel.

Van időd bármi másra a cég mellett?

Mindenki, aki vállalkozóként dolgozik Magyarországon, tudja, hogy egyszerre van egy nagyfokú szabadságérzeted, mert kvázi a magad ura vagy, ugyanakkor ki vagy szolgáltatva a piacnak, az ügyfeleknek. Ebből következik, hogy néha hónapokig alig adódik munka, majd mondjuk két hónap alatt annyit dolgozol, mint más fél év alatt. Nehéz alkalmazkodni ehhez a ritmushoz, és nehéz tervezni, beilleszteni más tevékenységeket. Sokan, akik alkalmazottként dolgoznak, panaszkodnak, hogy milyen rossz főnökük van. Hát én a magam ura vagyok, de néha úgy érzem, hogy nekem jutott legrosszabb főnök. ☺

Hogyan dolgoztok együtt a húgoddal? Van valamiféle munkamegosztás? Vagy testvérek között lazább a munkafegyelem?

Beszéltem már róla, hogy pontosan leosztjuk a feladatokat és a felelősséget egymás között, és ez így működik jól. Miközben sok mindenben különbözünk, van egy nagyon pontos és mélyen gyökerező saját nyelvünk. Tényleg pillanatok alatt értjük egymást, egy szemvillanásból tudjuk, mit gondol a másik, és ez nagyon sok mindent meggyorsít vagy megkönnyít a munkában. Sokszor érzem az előnyét annak, hogy ő nő, én meg férfi vagyok, és a stábokkal, a részlegekkel vagy időnként az ügyfelekkel való kommunikációban ez sokat segít. Mást értünk meg az emberekből, de a high concept mindig közös, mint ahogy a felelősség is. Eléggé jellemző, hogy amikor mondjuk én ideges vagyok, vagy szorongok valamitől, akkor Eszter épp sokkal jobban rá van lazulva a dologra, könnyebben kezeli a problémát, és amikor én nyugszom meg, akkor ő feszül valamin. És talán így tudjuk a legjobban átsegíteni egymást a nehezebb helyzetekben is.

Éppen nagy erőkkel dolgoztok a Hetedik alabárdos című vígjátékon, aminek producere is vagy. Mi a feladatotok ebben a produkcióban?

Ha tényleg elmondanám, mi a feladatunk, az egy nagyon hosszú és unalmas felsorolás lenne. Aki volt már filmközelben, tudja, hogy a gyártás dolga megoldani mindent, amivel másnak nincs kedve vagy ideje foglalkozni. Vannak ismert, tudott feladatok, és van a „minden más”. Ami a kamera előtt történik, abban nem nagyon látni a gyártási csapat munkáját, de hogy a filmen végül ott legyen, aminek és akinek ott kell lennie, és a kamera körül is minden rendben legyen, az folyamatos előkészítést és készenlétet igényel. Nem is beszélve a váratlan feladatokról, amikre nem tudsz felkészülni. Ha valaki megkérdezi, hogy mit jelent a filmgyártás, akkor Mr. Wolfra szoktam utalni a Ponyvaregényből: mikor véletlenül lelőnek valakit az autóban, és neked kell eltüntetned a nyomokat. Optimális esetben persze nem csak a vészhelyzetek kezeléséből áll a feladatunk. Ráadásul mivel producerként is részt veszünk a filmben, nem egy kész rendszerbe ülünk bele – szervezzük a forgatásokat, az utómunkát, és oldjuk meg a problémákat –, hanem a keretrendszert is nekünk kellett felrakni. Megoldani a finanszírozást, a cash flowt, hogy fizetőképes legyen a cég, amikor kell, elszámolni a Filmalappal, a Filmirodával, a NAV-val stb. És ehhez jön hozzá, hogy mivel nagyon kevés pénzből dolgozunk, egy csomó mindent magunk csinálunk, amit egy nagyobb stábban külön ember intéz. Mondjuk kétnaponta egy kisebb teherautónyi ásványvizet hordunk fel a második emeletre, hogy ne pusztuljunk el a 40 fokban. Tegnap éppen a kamera egyik kábelét forrasztottam meg, mert elszakadt. Azt hiszem, ez nem klasszikus értelemben vett produceri feladat, de ha meg kell csinálni, akkor meg kell csinálni.

Mi az, amire nem lehet felkészülni? Voltak-e nem várt nehézségek az előkészületek során?
Voltak és vannak is. De a legfőbb nehézségekre már eleve számítottunk. Ezt a nagyjátékfilmet ugyanis 2-3 hónap alatt a semmiből kellett előkészíteni, leforgatni, ráadásul töredékéből annak, amennyiből egy magyar film általában készül. Ja, és vidéken forgatunk, ami nem kis nehézséget okoz. Mivel ez a film egy vidéki színházban játszódik, adott volt, hogy nyáron lesz a forgatás, viszont tavasszal még készült a forgatókönyv harmadik változata, amit Csabának és Balázsnak (Vékes Csaba és Dudás Balázs, a forgatókönyv írói – szerk.) így is iszonyú rövid idő alatt kellett megírnia, megfeszített és nagyon fegyelmezett munkával. Az előkészítés és a gyártás egyszerre történt, ami elég intenzív és embert próbáló feladat mindenkinek. Azt gondolom, hogy nagyon magas szakmai színvonalon dolgozó és nagyon elkötelezett stábot sikerült összerakni, ez pedig rengeteg nehézségen átlendít minket.

Az interjút készítette: Gönye László

A cikk a Hetedik alabárdos Facebook oldalán jelent meg elsőként. Köszönjük, hogy engedélyezték a másodközlést!