"Történelmi emlékhelyen játszani felemelő érzés" - Villáminterjú Száraz Dénessel

Tavaly Könyves Kálmán testvérét és nagy ellenségét, Álmos herceget alakította a Koronázási Szertartásjátékban. Idén II. (Vak) Béla király szerepében láthatja a közönség Száraz Dénest. A színésszel a koronazas.hu készített rövid interjút.

Ajánló a szertartásjáték elé:

Ő talán az egyetlen, akinek karrierje úgy indult, hogy nem akart király lenni. Álmodni se mert ekkora méltóságról, hisz már az is kész csoda volt, hogy egyáltalán életben maradt, miután Könyves Kálmán parancsára kisgyerekkorában apjával, Álmossal együtt megvakították. Véletlenek (vagy sorsszerű, váratlan fordulatok?) egész sora vezette őt a rejtekhelyéül kiszemelt kolostor falai közül, a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika oltárlépcsőjére, ahol fejére illesztették a koronát. Tíz év következett ezután. Sötétségben, de az ország ügyeit tekintve fényes sikerekben. Mögötte, mellette (vagy felette?) ezalatt végig ott állt egy titokzatos szerb asszony, a felesége, Ilona.

Fotó: Horváth Gábor

Óriásbábos koronázási szertartásjáték, zenei programok és középkori vásári hangulat várja augusztus 12. és 21. között a Székesfehérvári Királyi Napok közönségét. A középkori vásári hangulatú, korhű játékokat felvonultató, a belváros épületeinek falait fényfestéssel átalakító kulturális sorozat egyik legfontosabb eseménye augusztus 13-án és 14-én a Nagyboldogasszony-bazilika romjai felett álló szabadtéri színpadra szervezett koronázási játék lesz, amely idén II. (Vak) Béla király történetét mutatja be Szikora János, a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója rendezésében.

A király szerepét Száraz Dénes játssza, aki tavaly Vak Béla édesapját, Álmos herceget alakította. A koronázó érsek és egyben Vak Béla gyóntatója Blaskó Péter lesz, a további szerepekben Mihályi Győzőt, Závodszky Noémit, Kerkay Ritát, Egyed Attilát és Sághy Tamást láthatja a közönség. A szertartásjáték zenéjét a középkori zenei forrásokat klasszikus és világzenei motívumokkal gazdagítva Márta István zeneszerző komponálta, az előadás koreográfusa Horváth Csaba rendező-koreográfus.

Fotó: Horváth Gábor

Villáminterjú Száraz Dénessel:

Mi adja a különlegességét a Koronázási Szertartásjátéknak más szabadtéri előadásokhoz képest?

A Koronázási Szertartásjátékoknak különlegesebb a helyszíne, mint bármely más szabadtéri előadásnak. Ezen a történelmi emlékhelyen, a koronázási templom romjai fölött játszani felemelő érzés. A hatalmas színpad, az arénaszerűen felépített nézőtér ad az egésznek egy érdekes hangulatot, pluszenergiát. Ez a produkció jóval nagyobb profizmussal van kigondolva, elkészítve, mint azok a szabadtéri játékok, amikben eddig lehetőségem volt részt venni.

Előző évi szereped miatt az idei történet előzményeit is ismered. Segít ez a karaktered megformálásában?

A szerep megformálásában valójában az segít, hogy már részt vettem az elmúlt évben a szertartásjátékban. Tudom, hogy miről van szó, így igazán nagy meglepetések nem érhetnek. Abban, hogy Vak Béla királyt kell játszanom, nem járul hozzá, hogy a tavalyi évben én formáltam meg az édesapját, Álmos herceget. II. Béla akkor még egy kisfiú volt, az ő története onnan indul, hogy Könyves Kálmán megvakíttatta. Az valóban egy jó dolog, hogy ismerem az előzményeket, de különösebben nem könnyíti a helyzetemet a karakterformálást illetően.

Fotó: Horváth Gábor

A szövegkönyv és eddigi ismereteid alapján milyen elképzeléseid vannak II. Béláról?

Különböző forrásokból, történelemkönyvekből tájékozódtam: halk szavú, visszafogott személyiségnek képzelem. Ilona, a felesége − aki egy határozott, erőskezű asszony volt − irányította II. Béla életét, ő rendelte el a kivégzéseket, amelyek során a Könyves Kálmánhoz hű embereket megölték. A király ezt tűrte, bár ő valószínűleg nem tett volna ilyet. Talán ennek hatására lett alkoholista, amibe aztán belehalt. Valószínűleg nem tudott felülkerekedni a vakságán és azon, hogy meghatározzák mindennapjait és cselekedeteit. A szövegkönyv ismerete nélkül és Szikora János elképzeléseit még nem ismerve, azt látom, hogy Vak Béla jó ember volt, akinek a nevében gonosz és rossz tetteket hajtottak végre (az interjú a próbafolyamat kezdete előtt készült - a szerk.). Abból a szempontból, hogyan lehetne egy vak királyt megjeleníteni, figyelemfelkeltően és izgalmasan eljátszani egy hatalmas színpadon, nagyon bízom Horváth Csaba koreográfus szakértelmében és segítségében.

Mindig szívesen térsz vissza Székesfehérvárra. Milyen emlékeid, érzéseid vannak a produkció helyszínéről, a próbafolyamatról és a Szikora János rendezővel való közös munkáról?

Székesfehérvárra azért is jövök vissza szívesen, mert több évig játszottam a városban, négy évig a Vörösmarty Színház társulatának tagja voltam. Az itt töltött idő alatt végig azt éreztem, hogy imádják a nézők a színházat. Fantasztikus érzés volt, hogy akárhol játszottunk − legyen az a Pelikán Kamaraszínház, a Kozák András Stúdió vagy a Nagyszínpad −, mindig tele volt a nézőtér, és sose volt kérdés, hogy lesz-e elegendő néző, mint Budapesten oly sok helyen. Nagyon szerettem Fehérváron dolgozni. A Szikora Jánossal való közös munkák pedig akkor kezdődtek, amikor átmentem az Új Színházba. Szikora tanár úr művészeti vezető volt ott; nyolc produkcióban dolgoztunk együtt. Nyáron a színész forgat vagy szabadtéri színházban szerepel, így én is boldog vagyok, hogy újra itt lehetek.

koronazas.hu