Németh Kristóf: „Nagyon hiszek abban, amit mi a Játékszínben csináltunk”

„Nem szerettem volna láthatatlan színész lenni. A nyilvánosság, a siker, a népszerűség hozzátartozik ehhez a pályához" – mondja Németh Kristóf.

Lapszemle:

„Ezt én tudatosan használom, segít abban, hogy munkám legyen, s színházteremtő ember is tudjak maradni” – véli Németh Kristóf, akit a Zalai Hírlap arról kérdezett, hogy éli meg azt, hogy távozó igazgatóként is játszott a Játékszín előadásaiban, legutóbb Tihanyban, a Bujtor István Szabadtéri Színpadon, a Primadonnák című bohózatban.

Fotó: Magyar Hírlap

„Az ember nem tagadhatja meg a gyermekét, főleg úgy, hogy ennek a színháznak, pontosabban az azt működtető cégnek egyharmad része jelenleg is az enyém. Nekem a Játékszín fontos az életemben. Nem azon múlik egy színházvezető sorsa, hogy mi van a névjegykártyájára írva. Jó pár esztendeje színházcsináló embernek is érzem magam, és szeretnék ezen a terepen továbbra is jelen lenni” – felelte a színész, aki arról is nyilatkozott, hogy az elmúlt időszakban több színházvezetővel beszélt szakmai kérdésekről és áttekintette azoknak a teátrumoknak a helyzetét, amelyeknél lejárnak a direktori megbízatások. (A Madách, a Thália és az Újszínház vezetésére is írt ki pályázatot Budapest Főváros Közgyűlése - a szerk.)

„Ilyen esetekben természetes, hogy sokan elkezdenek találgatni. Gyakran többet hallottam magamról, mint amennyit én tudok a jövőmről. Az sem biztos még, hogy nekem az állami szféra jelenti a további utat ezen a területen. Nagyon hiszek abban, amit mi a Játékszínben csináltunk, büszke vagyok rá, vannak még terveim ott is” – tette hozzá Németh Kristóf, akit televíziós múltjáról, arról is faggattak, hogy már 12 évesen játszott a Szomszédokban, majd sokan a Barátok közt Kertész Gézájaként ismerhették meg.

„Mi ezt az egész szakmát a nézőkért csináljuk, azért, hogy nekik adjunk valamit magunkból. Mondják néhányan, hogy a televíziós sorozatok talmi sikert adnak. Ami annyiban talán igaz, hogy a műfaj nem feltétlenül a művészet terepe. Arra ott a színpad. Az én színészgenerációm a sorozatok miatt még úgy tudott bekerülni a televízióba, hogy nem kellett beköltöznie egy dzsungelbe bogarat enni. Lehet, mi leszünk ezen a téren az utolsók. Minket a színjátszásunk miatt hívtak a tévébe, és ott lehettünk az emberek nappalijában, hálószobájában, családtagként. Nekem emiatt is hatalmas élmény és kitörölhetetlen emlék a Barátok közt, s bár már öt éve nem vagyok benne, még mindig megállítanak az utcán, hogy mi van velem vagy Magdi anyussal. Nem kopik ki az életemből ez a történet” – hangsúlyozta Németh Kristóf.

Forrás: Zalai Hírlap