Vágó Zsuzsi: "A sikereimet az erős hátországnak is köszönhetem"

Vágó Zsuzsit a Képmás magazin kérdezte. Lapszemle.

A kérdésre, a zene szeretete mellett mit hoz még a miskolci szülői házból, az Operettszínház színésznője úgy felelt: „A legfontosabb minta és a legnagyobb érték az, hogy a szüleim majdnem negyven éve házasok, szeretik egymást, és én mindig azt láttam, hogy ki is mutatják a szeretetüket egymás felé. Jó velük a kapcsolatom, amikor velük töltöm az időt, igazi gyerekké válok megint. Sikereimet, és hogy ma az vagyok, aki vagyok, ennek az erős hátországnak is köszönhetem. Anyukám és az ő édesapja zongorázott, apukám hegedült, apai nagyapám pedig gyönyörűen énekelt - talán innen ered az én muzikalitásom is.”

Arról, mi vonzotta éppen a musical műfajához, elmondta: „Kicsi koromtól örömmel énekeltem, de emlékszem a konkrét pillanatra, amikor a musicalt megszerettem. Nagyjából 12 éves lehettem, amikor megnéztem a Légy jó mindhalálig musicalváltozatát. A lelkemig hatolt az a zene, elvarázsolt, ahogy tökéletesen kiegészítette a történetet. Volt otthon sok musical kazettám, órákon át hallgattam és énekeltem ezeket. Akkor még nem volt bennem az a görcsös akarás, ami később, a Színház- és Filmművészeti Egyetem felvételi vizsgáinál már igen”. Vágó Zsuzsi ötször jelentkezett sikertelenül, végül a Pesti Broadway Stúdióban végzett, és saját bevallása szerint nem bánta meg, hogy így alakult.

"A szüleim elhoztak Pestre, a metróból még integettem egyet nekik, aztán ők visszamentek Miskolcra. Itt tudatosult bennem, hogy elkezdődött az önálló életem. Az osztályban nehezen nyíltam meg, kicsit visszafogott és mimózalelkű személyiség voltam, nem hoztam magammal azt a magabiztosságot, amit néhány pesti osztálytársam igen. Volt olyan is, aki próbált elnyomni, megbántani engem, de mindig volt mellettem két-három ember - diákok és tanárok egyaránt -, akik erőt adtak, és ösztönöztek, hogy ne adjam fel" - nyilatkozta a színésznő, aki arról is beszélt, hogy négy éve él boldog házasságban.

„A mi szakmánk azért is nehéz, mert folyamatosan az érzelmeinkkel dolgozunk. A színpadon az eszünk és az ösztöneink egyaránt irányítanak bennünket. Egyrészt észnél kell lenni, mert ott a sok szöveg, jön a díszlet, de közben át is kell engednünk magunkon az érzelmeket, a zenét, a történetet - így tudunk teljesen azonosulni a szereppel. És bizony vannak olyan esték, amikor jobban működnek az energiák, nagyobb összhang van a partnerrel, mondhatni: "jobban forr a levegő". Ám ilyenkor tudom, hogy ez a színház varázsa, és ahogy legördül a függöny, ezt az érzést a jelmezzel együtt leteszem, és civilként, Vágó Zsuzsiként megyek haza a férjemhez. Nekem ez így természetes” – vallotta a színésznő.

A teljes interjút a Képmás magazinban olvashatják.