"Muszáj bátornak lennem!" - Petrik Andrea válaszolt

A Radnótiban eltöltött évek után szabadúszóként kezdi meg a szezont Petrik Andrea. A színésznőt a Marie Claire kérdezte.

A Marie Claire cikkéből:

"Az elmúlt tíz évem csak a színészetről szólt, mindent ennek rendeltem alá. Néha megtorpanok, és felteszem magamnak a kérdést: tartok én ott az életben, ahol szeretnék? Szakmailag talán igen, de az élet más területein rengeteg elmaradásom van. Sem egzisztenciálisan, sem gondolkodásban, sem családi állapotban nem vagyok ott, ahol a civil kortársaim. És hiába hiszek a befektetett munkában, ahogy korábban mondtam, a szakmai jövőmre sosincs garancia. Inkább csak hiszek benne, hogy létezik" - vallotta a színésznő Gyárfás Dorka interjújában.

Petrik Andrea azt is elmondta, mániákus alkat vagyok, ilyen a természete. "Másfél évig például mindennap futottam, amit egészségügyi problémák miatt kellett abbahagynom, de aztán a Kincsem miatt megtanultam lovagolni, és abba szerettem bele. Általában arra vagyok rákattanva, amit a szerepeim megkövetelnek tőlem. Félek, ha nem lennék színésznő, ez a tulajdonságom rossz irányba vinne. Így viszont nem hagyom magam hülyeséget csinálni" - mesélte.

A Kincsemről szólva azt is elárulta, a forgatás egy életre szóló kaland volt. "Ilyen nagyszabású produkcióba ritkán csöppen az ember Magyarországon, nem ehhez vagyunk szokva. Szorongtam tőle rendesen. Hatalmas teher, hogy szépnek kell lenned, jónak kell lenned, és nem hibázhatsz, mert annak egy hatalmas stáb, olykor több száz ember issza meg a levét. Akkora volt a felhajtás, hogy néha azt sem láttam, hol a kamera... És fél évig csak erről szólt az életem: nem csaphattam egy görbe estét, mert vigyáznom kellett a testi épségemre, a lelki egyensúlyomra, az idegeimre. Csodálatos munka volt, mindenki vigyázott rám, és a tenyerén hordozott - de még így is nehéz volt. Ha reggel hatkor kezdődött a forgatás, hajnali kettőkor jött értem a kocsi, mert három-négy órát vett igénybe, hogy elkészüljön a sminkem, a frizurám, és rám kerüljön a kosztüm. Aztán volt olyan, hogy 12 órát töltöttem fűzőben, és közben arra is vigyáznom kellett, hogyan ülök, és mennyit iszom, mert hogy fogok benne pisilni. Nemcsak arra voltak jók a lovaglóleckék, hogy a vásznon hitelesen tudjak vágtázni, hanem hogy olyan kondiban legyek, hogy bírjam a terhelést. De szerencsére végig nagyon jó hangulatban dolgoztunk, éreztük, hogy valami jót csinálunk, és Nagy Ervinnel, a partneremmel is szuperül kijöttünk" - számolt be a színésznő..

A Radnótitól való búcsúról így beszélt: "Kováts Adéllal nagyon jó a kapcsolatunk, több darabban is játszottunk közösen, és szerintem jól működtünk együtt. Szeretem emberileg, igazgatóként pedig szurkolok neki. Ez a döntés kizárólag rólam szólt. Szokták mondani, hogy az ember szervezetében hétévente lecserélődnek a sejtek... Én most zsigerileg érzem, hogy új kihívásokra van szükségem. Más terekre, más gondolkodásra, más partnerekre - hiába szerettem nagyon a Radnóti társulatát. Ezt most magam miatt kellett meglépnem, mert azt szeretném, ha ez a pálya minél színesebb lenne számomra. A színészetben nagyon nehéz, hogy nincs az ember előtt perspektíva. Hiába dolgoztál sok sikeres előadásban vagy filmben, ez egyáltalán nem jelenti, hogy holnap vagy három év múlva is jut neked érdekes feladat. (...) Nem lenne ilyen nagy a szám, ha nem látnám előre a következő egy évemet. Most tehettem meg, hogy kipróbálom a szabadúszást, mert most kaptam annyi érdekes ajánlatot, amennyinek a sokfélesége bátorságot adott. Az, hogy egy évre előre látom a feladataimat, hatalmas dolog. Rengeteget fogok dolgozni, de mikor, ha nem most? Muszáj bátornak lennem! Annyi tehetséges kollégát látok, aki nincs a helyén... Jó, nem tudom, mit jelent, hogy valaki a helyén van, de sok tehetséges ember kallódik. Nem tudom, min múlik ez... Biztos, hogy a tehetség, de még a szorgalom sem elég - kell a pályához szerencse is."

A teljes interjú a Marie Claire magazinban olvasható.