"A Magyar című előadásunk a szabadságról szól" - Villáminterjú Urbán Andrással

A szabadkai és a temesvári színház Magyar című, közös előadásának magyarországi premierje augusztus 25-én és 26-án lesz látható Zsámbékon.

 Urbán András rendezőt a koprodukciós partner Zsámbéki Színházi Bázis honlapja kérdezte.

Az alkotók ajánlója a darab elé:

A nemzeti identitás mint alapvető identitás kapcsán, bárhogy is próbáljuk azt mélyebb, másféle jellemzőkkel körülírni vagy megfogalmazni, végül is arra jutunk, hogy nyelvi identitásként határozzuk meg. Szinte ez az egyetlen konkrétum. A kisebbségben élő embereket meghatározza a saját kisebbségi, illetve a többségi közösség, és nem utolsósorban az úgynevezett anyaország közössége. Ők nem lehetnek mások, hiszen minden irányból folyamatosan és fokozottan terhelik azzal, amik. A megkülönböztetés miatt és kötelességtudatból minduntalan szembesülni kényszerülnek a számukra kirendelt azonossággal mind a többségi nemzet részéről, mind pedig a saját kisebbségi közösség részéről. A kisebbségi nem lehet más. És emiatt a paradoxon miatt lesz mégis más. Ő valójában a másság metaforája. Sem ide, sem oda nem tartozik. Nincs saját hazája. De van saját, ám nehezen körülírható önazonossága arról, hogy ő más. Ugyanakkor egyszerre szemléli kisebbrendűségi és felsőbbrendűségi komplexusán keresztül a világot. Alárendelt, és mégis felülről néz. Azt akarja, hogy elfogadják, és azt, hogy más lehessen. Úgy is, mint ahogyan nemzeti identitásában lett más, és úgy is, mint azok, aki megengedhetik maguknak a másság luxusát.

Fotó: kosztolanyi.org

Tulajdonképpen már sokadszorra mondjuk el, hogy miben vagyunk mások, hogy miben hasonlítunk, és már-már blaszfémikusan toljuk elétek azt, amit igaznak gondolunk rólatok és magunkról. A sztereotípiák, a nagy igazságok, a kritikák, a politikai illetve társadalmi felelősség hiánya, kudarca vagy győzelme most és itt nem több, mint inspiráció, nem fontosabb annál a mondanivalónál, ami megtagadja a beszélt, a nemzeti értelemben behatárolt nyelvet. Ha ezt magyarul nem értik, értik majd másként. Magyarul különben is csak a magyarok értenek. Nem érdekel, mi az, ami közös bennünk, vagy mi az, ami megkülönböztet. A nyelv végül is nem a nemzeti tartalmak közlésére rendeltetett, sokkal inkább egyetemes tartalmak megszólaltatására, az egyetemes emberi kifejezésére. Végül is, erről szól ez az előadás. Egy emberi nyelvről. Egy emberi, színházi nyelvről. Ez a színházi történés a nyelv előtti és utáni állapotban létezik, és ez a nyelv esztétikumként, költészetként igaz. Nem akar szavakkal mesélni, sem elmesélhető lenni. A beszélt nyelvet megtagadja, szembeszáll vele. Miért?

Nem magyar nyelvű előadás. Fordítást nem biztosítunk.

Fotó: Molnár Edvárd 

Villáminterjú Urbán Andrással:

(Zsámbéki Színházi Bázis)

Nem először van jelen a nagy múltú alternatív színházi műhelyen. Hogy emlékszik vissza Zsámbékra, színházi alkotóként milyen él­mé­nyei fűződnek a zsámbéki munkához?

A Godot-ra várva című előadásunk vendégjátéka kapcsán dol­goz­tam Zsámbékon, nekem különös élmény volt, hogy amolyan ra­ké­ta­rak­tá­rakban, tehát elég sötét hangulatú helyeken, beton han­gá­rok­ban játszottunk, ami számomra nagyon inspiráló és érdekes élmény volt.

Tíz év után milyen érzésekkel tér vissza ugyanezekhez a han­gá­rokhoz?

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog ott beállni a darab. Az előadás nyilván játszható lenne intézményes kőszínházi közegben is, sőt, pont ott kellene előadni, akár nemzeti színházakban, de ugyan­akkor nagyon izgalmas egy tulajdonképp underground, alternatív helyszínre elképzelni. Sőt, lehet, hogy külön érdekes lesz, hogy az előadás Magyarországon első al­ka­lom­mal pont itt fog megjelenni, nem egy politikailag agyonideologizált közegben. És azért mondjuk ki, hogy a Zsámbéki Bázis egy extra izgalmas hely. Ha őszinte vagyok, én mint rendező az előadásaimmal Ma­gyar­or­szág­ra mindig valamilyen kiskapukon jutok be. De hát mit tegyünk, amivel foglalkozom, azt gondolom, nem a konvencionális mainstream része, a többiek pedig magukkal foglalkoznak...

Fotó: kosztolanyi.org

Miért tartja fontosnak a darab bemutatását Zsámbékon, vagy egyáltalán Magyarországon?

Mondhatnám, hogy egyáltalán nem tartom fontosnak. Ez az előadás nem feltétlenül Ma­gyar­or­szág­nak szól, de ugyanakkor meg persze nézhetjük úgy is, hogy mint külhoni magyar színházak koprodukciója erőteljesen foglalkozik épp ezzel az alapvető nemzeti identitással. Ezt próbálja megfogalmazni a maga sajátos módján, illetve ha úgy tetszik, kikezdeni. És nyilván kötődik maga az előadás is Magyarországhoz, illetve ahhoz a közösséghez, közös térséghez, ami fontos momentum ebben a kisebbség-többség viszonyban. Tehát mindenképp azt gondolom, hogy egy sajátos történet, amit ha a magyarországi – nem szeretem ezt a szót mondani, de mindegy, csak azért, hogy jobban értsük egymást –, anyaországi közönség is figyel, értelmez, nyilván vannak olyan gondolatok, vagy az előadás hatásmechanizmusa olyan tartalmat is kivált, ami mondjuk a határon kívül vagy a határon innen egészen mást jelent.

A kisebbségi létben az egyén minden korlátozást – legyen az kulturális vagy a személyes életre vonatkozó – legalább olyan komolyan él meg, mint a diktatúrák áldozatai a jogfosztottságot. A viszonyok nem egyenlők az ötvenes évek rendszerével, mégis ugyanaz az erős fenyegetettség, szabadsághiány fogalmazható meg a jelenben. Ezt az értelmezést helyesnek érzi vagy elfogadható az Ön számára?

Igen, feltétlenül. Egyértelműen úgy gondolom én is, hogy a Magyar című előadásunk a szabadságról szól. Úgy művészi, mint tartalmi értelemben, és ha úgy tetszik, akkor politikai értelmében is. Nyilván az egyén szabadságáról is, illetve annak az alapvető nemzeti identitásnak a szabadságáról is, amely az egyénben, tehát egy emberre leképezve születik meg. A Magyar című produkció próbafolyamata jórészt ennek az identitásnak a taglalásából állt. És nyilván erről a maga sajátos, szabad módján próbál beszélni.

Lát esélyt jövőbeli együttműködésre, tehát akár Zsámbékon megszületendő darabra?

Persze, de hát ez ugye mindig több oldalon múlik, én személy szerint nagyon nyitott vagyok bármilyen együttműködésre mind Zsámbékkal, mindmagyarországi szervezetekkel vagy intézményekkel. Reméljük, hogy ez nemcsak egy ötlet marad, hanem gyakorlatilag is megvalósul.

Zsámbéki Színházi Bázis