A rendezőt a Veol.hu kérdezte. Lapszemle.
„A rendezés mindig érdekelt, de soha nem voltam elég bátor hozzá. Amikor öt éve megalapítottuk a Vádli nevű alkalmi színházi társaságot és minden évben tartottunk egy-egy bemutatót a Szkénében, akkor elkezdtek érdeklődni az előadásaink iránt. Szakmailag visszhangot váltottak ki az általunk játszott darabok, és hívtak más színházakba. Mondhatjuk úgy, ilyenkor kicsit divatos lesz az ember, s ennek vagy meg bír felelni, vagy nem. A színész amúgy is olyan, mint egy kötéltáncos. Szeret a fényben lenni, biztatni, máskor meg nógatni kell, hogy elérje a kellő magasságot. A rendezés magányos dolog, az ember együtt él azzal a teherrel, hogy ha jó az előadás, akkor az mindenki érdeme, ha rossz, az a rendező felelőssége” – mondta Szikszai Rémusz.
Fotó: Dömölky Dániel/Radnóti Színház
A rendező szerint a hatalom megváltoztatja az embert, egyfajta személyiségtorzulással jár, ha valakit mások fölé emelnek és uralhatja a többeket. „Ez látható egész történelmünkben. A környezetemben és a saját szakmámban is tapasztaltam mindezt, mondjuk, olyanoknál, akik igazgatók lettek. Akadtak, akik meg tudták őrizni a személyiségüket, de ők maradtak kevesebben. A világ, az ember működése érdekel az életünkben, a színpadon és azon túl is, amikor láthatjuk magunk körül a hatalom kiszolgálásának módjait és a humánum hiányát” – hangsúlyozta az alkotó.
Szikszai Rémusz az interjúban arról is mesélt, hogy az elmúlt évben hét hónapot töltött Ázsiában, Thaiföldre költözött a családjával. „A világ túl nagy, hogy ne tudjuk, mi van a másik felén. Engem egy hely mássága érdekel, megismerni az ottani létezés mozgatóit, kulturális hátterét. Nem a turisztikai helyeket, hanem a valódi életet keresem. Szeretek elvegyülni idegen országokban, városokban. Szinte mindig találkozom olyan pincérekkel, akikkel jó haverok leszünk, s tőlük kérdem meg, ők hova járnak. Ezeket a helyeket is felkeresem. Olyan az ember ilyenkor, mint egy felfedező” – fogalmazott a rendező.
A teljes interjú itt olvasható.