Sághy Alexandra új koreográfiája szeptember 29-én látható a MOM Kulturális Központban.
Sághy Alexandra koreográfus a premierről:
Készül új darabom, címe Balance – off balance, az egyensúly és egyensúlyvesztés örök kérdése, a jó a rossz, a fehér és a fekete, a Jin és a Jang, energiák, mely épít és rombol.
Az életben az egyensúlyra való törekvés, egy az emberbe táplált genetikai kód. Nem kell sokat gondolkodnom és meditálnom azon a felismerésen, hogy testi, lelki, fizikai síkon, az egyensúly állapotában élem meg azt a lelki békét vagy boldogságot, amit nem kell definiálnom, hogy miért van, egyszeren csak létezik. Mi táncosok a teremben egyszer képletben éljük meg a balance – off balance fogalmát, de a művész számára ez sokkal bonyolultabb, mélyebb, szerteágazóbb kérdés, mely fakadhat a múltunkból, a jelen meghatározó tézise, mely hatással lehet jövőnkre.
Darabomban az egyén belső egyensúlyát vizsgálnám meg különböző dimenziókban. Ezek a tér-, idő- és energiavonalak mentén taszítanák a táncost az off balance állapotába, melyből az egyén belső kreativitása, a gravitáció és az ellenerő, a súlypont harmóniájának örökös keresése alkotná a szólókat és uniszónókat.
A minket körülvevő közösség egyértelműen hatással van a benne élők és együtt dolgozók egyensúlyára, amelyek a hatás-ellenhatás elve mentén, hosszabb de rövidebb idő alatt is többször változhatnak, vagy is balance – off balance érzést okoznak a közösségnek. Úgy gondolom, egy táncegyüttesnél nincs is jobb közeg, ahol véget nem érő kísérletezéssel mélyülhetünk el ebben a minden embert kívül-belül érintő témában, mert a tánc ritmus és
harmónia, a balanszra való állandó törekvés, melynek létét és szépségét az off balance léte igazolja.
Ha az off balance állapotot a rosszal azonosítjuk, és ebből érthetően az egyensúlyállapotot jónak nevezzük, akkor Platónig tekinthetünk vissza, aki azt mondja: „A rossz rend, a rossz ritmus és a rossz dallam a rossz beszédnek és a rossz jellemnek a testvére, ellentéteik, pedig az ellentétének, a józan és jó jellemnek a testvérei és utánzatai”.
Új darabomban látom az embert, ki görgeti a múlt egyensúlyvesztéseit, energiája a szakadék széléig sodorja, majd elfogy és keresi az egyensúlyt az idők végezetéig.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.