Csuja Imre: "Szeretném azt hinni, hogy konvertálható a közönség"

Az Örkény Színház művészét a szimpatika.hu kérdezte.

A szimpatika.hu cikkéből:

A kérdésre, mitől lesz valaki jó szinkronszínész, Csuja Imre így felelt: "Attól, hogy jó színész. Szerintem a szinkronizálást is csak képzett színészeknek lenne szabad csinálniuk. Ez nem csupán arról szól, hogy kinyitjuk és becsukjuk a szánkat. Ott nincs más eszköze a színésznek, mint a hangja, és az adott karaktert ezzel az egy eszközzel kell megtölteni lélekkel, tehát nagyon nehéz feladat. Amikor azt mondja a rendező, hogy mosolyogjon, az nem azt jelenti, hogy a mikrofon mögött vigyorognia kell, hanem hogy a hangjával kell mosolyognia. Ilyeneken múlik, hogy jó lesz-e egy szinkronizált film. A sok szinkroniskola biztosan hígított a szakmán, de a legnagyobb baj az, hogy bizonyos korosztályokban nagyon nehéz kiosztani a szinkronszerepeket, mert kikoptak a színészek."

Csuja Imre a Jónás könyvében 

A felvetésre, vajon a filmes munkái bevonzzák-e ugyanazt a közönséget a komolyabb előadásaira is, a színész elmondta: "Szeretném azt hinni, hogy konvertálható a közönség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy működik a dolog: a vidéki városokban mindig telt ház van az előadásokon, vagy amikor egy iskolában lépek fel, jó érzés látni, hogy a bordásfalon ott ül kétszáz gyerek. A fiatalok is szeretnek színházba járni, és eljönnek a verses estekre is. Kíváncsiak a költészetre, ki vannak éhezve a szépre, a jóra, a katarzisra. A Pillantás a hídról című előadás után több házaspár is megvárt, hogy elmondják, valójában azért jöttek el, mert kíváncsiak voltak, hogy ez az „easy rider - gyerek” mit hoz ki egy ilyen komoly darabból, és gratuláltak, hogy ennyire jól sikerült. Ezek olyan pozitív visszajelzések, amik nagyon sokat jelentenek számomra."

A szövegről elmondta, könnyen és gyorsan megtanulja, hogy minél hamarabb túl legyen a nehezén, és utána jöhessen az alkotói szabadság. "Ha már tökéletesen tudom a szöveget, lehet cizellálni. Ennek megvan a maga rendszere, hogy a munkafolyamat során hogyan rakódnak egymásra az elemek. Már az olvasópróbán meg lehet érezni bizonyos dolgokat, hogy hova kell tenni majd a hangsúlyokat, vagy mi a jelenet, a párbeszéd lényege. Aztán jönnek a rendelkező próbák, amikor rögzül, hogy mi történik, honnan jövök be, mikor pofozom meg, stb. Ilyenkor a színész már cselekvésekhez, kellékekhez tudja kötni a szöveget, ez meggyorsítja a tanulást. Egyébként általában az aznapi anyagot szoktam átnézni útban a próbára, vagy közvetlenül előtte. Így három hét alatt megtanulom, ami nem megerőltető, és nem is túl hosszú idő. Ha a szöveget már tudjuk, mindig jönnek új ötletek, sőt, még az előadások alatt is elfordul, hogy módosítunk, újítunk valamin utólag" - tette hozzá Csuja Imre.

A teljes interjú itt olvasható.