Lövölde tér című népszerű, nagy sikerű koncertjére a hűvös, szeles időjárás ellenére is sokan voltak kíváncsiak Tihanyban a szabadtéri játékokon. Kern András ennek kapcsán a duol.hu-nak nyilatkozott.
Amikor arról kérdezték, hordoz-e valamiféle különlegességet az, hogy a Bujtor István Szabadtéri Színpadon lépett fel, Kern András azt válaszolta: eddig nem gondolt ebbe bele, de amikor forgattak a koncerthez egy ajánlót, akkor kerítette a hatalmába furcsa érzés, hogy olyan játszóhelyre indul, amit barátjáról neveztek el, s akiről számtalan emléket őriz. Így az első találkozásukra is nagyon emlékszik.
„Pistával a Kapaszkodj a fellegekbe című, szovjet-magyar koprodukcióban készült filmben találkoztam először az 1970-es évek elején. Szász Péter rendezte az alkotást, a Tanácsköztársaság idején játszódott, és mi, fiatal színészek voltunk az úgynevezett Lenin-fiúk. Egy nyáron keresztül forgattunk a Szovjetunióban, Moszkvában, Leningrádban, sokat repültünk, haza is jöttünk közben. Sok időt töltöttünk együtt, a humor és a közös munkák hoztak közel egymáshoz bennünket.
Néhány esztendővel később a Vígszínházban együtt játszottunk a Kakukkfészek című darabban. Ő volt az Indián, én Billy Bibbit. Aztán 1980-ban kitalálta az Ötvös Csöpis-Kardos doktoros filmeket, ezeket mindig itt forgattuk, a Balatonnál. Be van ez a környék Bujtorozva” – mondta Kern András, akit arról is faggattak, szerinte mi az általa énekelt számok sikerének a titka.
„Maga a dal egy nagy talány, találmány, megfejthetetlen titok. Rövidségében, fontos mondanivalójában, szöveg-centrikusságában, dallamvilágában három percben mesél el egy történetet, életérzést, hangulatot az embereknek, amelyhez közük lehet, azonosulni tudnak azzal. Ezért is nehéz megmondani, mitől lesz sikeres egy dal, mitől szólhat nagyot” – fogalmazott a színész-rendező.
Amikor arról kérdezték, fontos-e egy színésznek, mi marad meg az embereknek belőle, azt felelte: úgy képzeli, fontos ez, aztán lehet, hogy nem is az igazán. Őt a mai napig megállítják, hogy emlékeznek az NDK-s turmixgépre, a kabarékra, a Régi idők focijára, a Ripacsokra, a Sztracsatellára, a Miniszter félrelépre, Kardos doktorra, s szerinte utólag még akár azt is meg lehet magyarázni, miért is fontosak ezek, miként hatottak az adott korra, az emberekre.
A színművész rendezőként tizenhét év után forgatott ismét filmet. A Gondolj rám javarészt jó kritikákat kapott, mégsem tudott igazából kiugró nézettséget produkálni a mozikban. Kern András szerint gond van a magyar film és a nézők közötti viszonnyal. Egy-egy vígjátékot, vagy az Oscar-díjas alkotást még csak megnéznek, de szerinte manapság nem divat hazai filmre jegyet váltani a mozikban. Ezt nehezíti az is, hogy bonyolultan jut el egy film a közönségig, a forgalmazás sem kedvez a folyamatnak, megnövekedett az internetes letöltések száma, és a televízió is sokakat otthon tart. Mindemellett jó filmeket kell készíteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.