A Stúdió K ügyvezetőjét a Színház folyóirat kérdezte.
Tavaly decemberben derült ki, hogy a Ferencvárosi Önkormányzat úgy döntött: nem hosszabbítja meg a Stúdió K Színház bérleti szerződését. A lehetséges okokról Zubek Adrienn elmondta, az együttműködés hosszú ideig zökkenőmentes volt, magáról a határozatról pedig véletlenül értesültek a honlap egy eldugott szegletéből. "Az indoklás szerint nem írtuk alá az együttműködési nyilatkozatot, ami meghatározza, hogy a kedvezményes bérleti díjért cserébe mit vállalunk az önkormányzat feladatai közül. Sok évvel ezelőtt, amikor ez a nyilatkozat elkészült, az önkormányzat minden civil szervezetét megkérte, hogy válasszon a felsoroltak közül: az esetünkben ez pár perces tárgyalás volt, mert mindegyik jelzett feladat az alapműködésünk része, mint például az ifjúsági vagy az idősfókusz, a generációközi kapcsolatok ápolása, és így tovább. Én alá is írtam, tőlük azonban nem jött vissza aláírva. Mi úgy érzékeltük, hogy a hivatalt korábban különösebben nem érdekelte, ez hogyan zajlik, azonban amikor kiderült, hogy nem hosszabbítják meg a bérleti szerződésünket, az is világos lett, hogy a korábbinál jóval több dologba akarnak beleszólni, amibe viszont mi nem mentünk bele. Nyíltan beszéltek, elmondták, hogy szükségük van helyiségekre, és önkormányzati rendezvényeket hoznának ide. Természetesen el tudunk képzelni olyan programot, amihez örömmel adjuk a termeinket, olyat is, amivel nem értünk egyet, de képviseltetjük rajta magunkat és az álláspontunkat, szakértőket hívunk, felszólalunk és vitatkozunk, magyarán felhasználjuk a helyzetet, meg persze olyan rendezvény is lehet, amit semmiképpen nem engednénk be ide. Jelen voltunk azon a januári közgyűlésen, ahol újratárgyalták a helyzetet, és aminek az eredménye végül egy év hosszabbítás lett. Bácskai János polgármester akkor elmondta: ők nem úgy járnak el, mint a tisztességtelen közéleti civilek, akik nagy összegeket nem fizetnek be az önkormányzat kasszájába, és cserébe nem szolgáltatnak semmit. Engem ott nemcsak a 'közéleti' és 'civil' jelzők szitokszóként való használata háborított fel, ehhez hozzászoktunk az elmúlt években, hanem hogy azt éreztette: hálásnak kellene lennünk, hogy egyáltalán itt lehetünk, miközben az önkormányzat feladatai közül számosat mi látunk el" - számolt be a Stúdió K ügyvezető igazgatója.
Fotó: Schiller Kata, szinhaz.net
Zubek Adrienn hangsúlyozta, bár jogi értelemben nem lehetnek közfeladatot ellátó intézmény, de ha a fogalmat kiterjesztve kezeljük, akkor máris értjük, miről beszélünk. "Alapvetésünk szerint a színház nemcsak önmagáért van, hanem felületként működik. Amikor eszközként tekintünk a színházra, azt persze ugyanolyan magas színvonalon kell művelni, mint más esetekben, különben nem fog működni. Azok is, akik másfajta színházideálban gondolkodnak, többnyire egyetértenek velünk abban, hogy a színháznak társadalmi ügyekről kell beszélnie. Ez olyannyira nem új gondolat, hogy sok ezer éve ezért jött létre, és emiatt tudott fennmaradni a színház. Az esetünkben ez azt jelenti, hogy a szűk értelemben vett színházi előadásaink mind társadalmi témákról beszélnek, ám ezeken túl csinálunk direkt beavatkozásokat is, melyeknek a témája aktuálisan a szegregáció és a hajléktalanság. Alapvetően évek óta a többségi és a kisebbségi társadalom viszonyát vizsgáljuk különböző szempontokból, és amíg a közállapotaink nem változnak drasztikusan, ez nem is fog változni. A témákhoz keressük a jó, működőképes formákat. Ezért kísérletezünk a törvényhozói színházzal, amihez azért volna szükség az önkormányzat és az állam közreműködésére, mert ők hozzák a rendeleteket. Tudjuk külföldi példákból, hogy amikor döntéshozók részt vettek törvényhozói színházban, nagyon alaposan megtárgyalt és átgondolt jogszabályok születtek olyan ügyekben, mint amilyen a bevándorlás vagy a családon belüli erőszak. A műfaj atyjának, Augusto Boalnak a pályáján egyszer csak bekövetkezett az a szerencsés fordulat, hogy önkormányzati képviselő lett, én meg itt azért küzdök másfél éve, hogy valaki végre eljöjjön a különböző hivatalokból hozzánk egy ilyen eseményre" - tette hozzá.
Az ügyvezető az interjúban azt is elárulta, hogyan dolgoznak együtt a produkciók rendezőivel. "Mindenkivel úgy ülünk le beszélgetni, különösen, ha először dolgozik nálunk, hogy elmondjuk, minket miért érdekel a színház, hogy kortárs magyar vagy globálisan is értelmezhető problémák színházi feldolgozásában gondolkodunk, és ehhez keresünk partnert. És innentől sokféle válasz jöhet a rendezők felől: Jeles András például Ibsen Nóráját ajánlotta, ami minket a gender-kérdések miatt nagyon is érdekelt, korábban Simányi Zsuzsa pedig a menekültkérdésről dokuszínházi, terepmunkán alapuló projektet ajánlott, ebből született a Határaink. (...) A törzsközönségünk végtelenül hűséges, most, amikor baj volt, ez nagyon megindító módon is megnyilvánult, de a hűség elsődleges bizonyítéka természetesen az, hogy jönnek és mindent megnéznek. Pontosan tudják, hogy amikor egy színházi előadásra váltanak nálunk jegyet, akkor azt is fognak kapni, de azzal is tisztában vannak, hogy nálunk nem fognak egy hagyományos, klasszikus előadást látni. Tény, hogy mióta Nagypál Gáborral együtt dolgozunk, a szűk színházi tevékenységen kívüli többi láb erősebb lett, miközben fontos látni, hogy folytonosság van ezen a téren is. Fodor Tamás alatt már nagyon erős volt az összművészeti jelleg, a szabadegyetemi tevékenység, de elég magára az 'ős' Stúdió K-ra gondolni: az alapszemlélet nem változott. Sőt, használjuk Tamás korszakának a kreditjeit, és örülünk annak, hogy azok a nézők is velünk maradtak, hiszen kifejezetten szándékunk volt megőrizni ennek a negyven évnek az örökségét. A hazai színházi közegben a műhelyszerű működés eleve ritka, az, hogy mindezt állandó helyszínen és állandó társulattal tesszük, még ritkább. Az pedig, hogy a színházi tevékenység mellett tudatos befogadó politikát művelünk, továbbá nem színházi kapcsolati hálót is szövünk, ténylegesen unikálissá tesz minket" - mutatott rá Zubek Adrienn.
A teljes interjú itt olvasható.