„Nagyapám vásott kölyök volt" - Nóti Károly unokája mesélt

Húzta a határidőket, amíg tudta. Aztán a kisujjából kirázta a Hyppolit, a lakájt és még több száz magyar, angol és német forgatókönyvet. Nóti Károly kalandos életéről Nóti-Nagy Attilával, az író unokájával beszélgetett az nlcafe.hu.

Az nlcafe.hu cikkéből:

„Nagyapám vásott kölyök volt, nem kellett a szomszédba mennie rosszaságért. Egyszer például eladta a szomszéd kutyáját egy parasztnak, aki épp vásárba igyekezett. A kutya persze hazaszökött, és estére már állt a bál: először a szomszéd kereste a kutyáját, aztán a felháborodott vásárló követelte vissza a pénzét, hiszen a kutya meglépett. Mindezt a nagyapám a padláson fekve, süteményt habzsolva hallgatta végig, és esze ágában sem volt a pénzt visszaadni, vagy előkerülni. Az apja eredetileg jogi pályára szánta, és ő el is végezte a jogi fakultást, ám újságíróként kezdett dolgozni, amit a család nem nézett jó szemmel, de erre fittyet hányt. Számtalan újságcikket, tárcát, novellát, sőt verseket is írt, és ezek – bár gyakran melankolikusak voltak – az utolsó versszak végén mind egy nótis csattanóra futottak ki. Gyakran írt színházról is, egy ízben nagyon csúnyán kiosztotta Csortos Gyulát egy szerepe kapcsán, de szerencsére Csortos nem volt haragtartó, mert később a Hyppolit, a lakájban nagyon jó barátok lettek. Az első feleségével mindössze két hónapig élt házasságban, majd elváltak, mert a nagyapám úgy döntött, hogy ez a nő mégsem tetszik neki” - mesélte Nóti-Nagy Attila.

Nóti Károlynak egyetlen gyereke volt, ő Attila édesanyja, így a nevét senki nem vitte volna tovább. Ezért a Nóti unoka úgy döntött, hogy hivatalosan is felveszi a nagypapa nevét, főleg íráskor használja. Nóti-Nagy Attila írta a Budapest ostroma című dokumentumfilmet, most éppen a Kádár-korszakról készít filmet, de feltett szándéka, hogy nagyapja kalandos életét nagyjátékfilmen viszi vászonra.

„Hatalmas szoknyabolond volt, aki éppoly hevesen udvarolt grófnőknek, mint cselédlányoknak. Ez egyébként nagyon jellemző vonása volt: a társadalom felső tízezre között éppoly jól és biztonságosan mozgott, mint az egyszerű emberek között, bár igazán nem a báltermekben érezte jól magát, hanem a füstös pesti kávéházakban és kiskocsmákban. Talán azért is írják róla gyakran, hogy mesteri korrajzok a társadalomról és az akkori Pestről a bohózatai, színdarabjai. Szenvedett a rendszeres munkától, a szerződések pontjaitól és gyűlölte a határidőket. Otthon azt állította, hogy csak a kávéházban tud írni, az az ő munkahelye. A kávéházban minden reggel letáborozott az első asztalnál, hogy ő legyen a legközelebb a bejárathoz, így minden betérő ismerősre lecsaphatott és egy órácskát szórakoztathatta. És mivel minden vendéget ismert – hiszen minden napját a kávéházban töltötte –, másnap hajnalig jól be tudta osztani a munkanapot. Ha pedig elfogytak a pesti haverok, átment Budára, és Karinthyékkal bulizott. (...) Egy a lényeg, lumpolás közben egy sort sem írt. Emiatt viszont a körmére égett minden szerződés, és ezen néhány alkalommal úgy próbált segíteni, hogy egy, már létező jelenetben átnevezte a szereplőket és a helyszínt, majd a felturbózott jelenetet eladta újként a legfrissebb megrendelőnek. Miután azonban az átejtett színigazgatók megfenyegették, hogy egy fillér előlegre ne számítson a jövőben, és örüljön, ha plakátszöveget rendelnek tőle valaha is, szomorúan feladta az átírós projekteket, nekiveselkedett, és megírta a valóban új műveket. Hogy a kávéházi bűnözései mellett hogyan tudta a kisujjából kirázni a Hyppolitot, a Nyitott ablakot, a Lepsényt, a Pampák bikáját, és a több mint száz magyar, német és angol forgatókönyvet, színdarabot és jelenetet, amelyek között volt például egy igazi hollywoodi sikerfilm is, a Top Hat, Fred Astaire-rel és Ginger Rogers-szel, rejtély” - mondta az író unokája.

A teljes interjú itt olvasható.