Hajdu Szabolcs és Schilling Árpád a kultúrafinanszírozásról

Nem kell feltétlenül állami pénz ahhoz, hogy hazai alkotó is világszínvonalú produkciót hozzon létre,  mégsem létezhet a magyar kultúra állami támogatás nélkül - mondja Hajdu Szabolcs és Schilling Árpád. Az alkotókat a 168 Óra kérdezte.

A 168 Óra cikkéből:

Mindkettejük legutóbbi produkciója - A harag napja színházi előadás, illetve az Ernelláék Farkaséknál című mozifilm - egyetlen fillér állami támogatás nélkül készült.

"Tudatos döntés volt, nem adhattam annál tisztességesebb és egyértelműbb választ a hazai kultúrafinanszírozás jelenlegi elképesztő helyzetére, mint hogy kivonom magam alóla. Ezt szakmapolitikai állásfoglalásnak tekintem" - szögezte le Schilling Árpád.

Hajdu Szabolcs elmondta, részükről sem volt véletlen, hogy az Ernelláék Farkaséknál leforgatásához - ami egy színházi előadás adaptációja - nem kértek állami pénzt. "Nem akartunk belemenni a hosszan tartó forgatókönyv-fejlesztési és pénzszerzési procedúrába. Nem lett volna értelme. A film alapja egy kicsi, független előadás volt, és a filmet is meg akartuk tartani ilyennek. Ez a függetlenség a rendkívül szűkös, másfél millió forintos büdzsé ellenére felszabadító élmény volt, élveztem, hogy semmilyen külső körülménynek nem kellett megfelelnem. Azt szokták mondani, hogy ilyet csak egyszer lehet megcsinálni, de nem hiszem, hogy így lenne. Mindig lesznek, akiknek megéri valamiért, akik hisznek egy adott produkcióban, és lelkesen beállnak mögé, csak hogy csináljanak valami értelmeset" - tette hozzá.

Schilling hangsúlyozta, híve az európai modellnek, amely magától értetődőnek tekinti, hogy az állam jelentős pénzeket áldoz a kultúrára és ezen belül a művészetekre. Arra a kérdésre, hogy felépíthető-e egy olyan finanszírozási modell, amelyből kihagyható az állam, így felelt: "Aligha. Az egyes előadások költségvetése igen eltérő. A harag napjában öt színész játszik viszonylag egyszerű díszletek között, ami költségkímélő megoldás. Viszont más típusú történetet, grandiózus díszletekkel lehetetlen tető alá hozni állami segítség nélkül. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom, hogy az alkotók folyamatosan agyaljanak azon, miként tudják pénzügyi értelemben áramvonalassá tenni az egyes produkciókat. Akár közpénzből, akár szponzori támogatásból dolgozik valaki, felelősséggel tartozik azért, hogy egyetlen fillért se pazaroljon el."

Hajdu Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy nem minden mozit lehet másfél millió forintból kihozni, akadnak olyan forgatókönyvek, amelyek közpénz bevonása nélkül leforgathatatlanok. "Az mindig egyedi döntés, az alkotó felelőssége, hogy mikor milyen kompromisszumokba megy bele. Aki a jelenlegi rendszerben állami forrásokra pályázik, tudnia kell: a rendszer törvényei irányítják majd a mozgását az egész folyamat alatt, a legelejétől a legvégéig. Ilyenkor az ember mérlegel, megéri-e belépni. Nem zárható ki, hogy a jövőben, egy nagyobb film kedvéért azt fogom gondolni, megéri. Az Ernelláék Farkaséknál esetében viszont úgy éreztem, nem éri meg" - mondta a filmrendező.

Schilling Árpád szerint az NKA létrehozása, a szakmai kollégiumok felállítása negyed századdal ezelőtt kifejezetten előremutató lépés volt. Eredetileg a kurátorok felét a szakma, másik felét az aktuális kormányzat delegálta. Ma viszont a színházi kollégiumba a kormányzat, a Magyar Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Teátrumi Társaság delegál kurátorokat. Így a döntésekben kizárólag a regnáló kulturális kormányzat akarata érvényesül. A korábbi felállásban is számítottak az ismeretségek, a baráti kapcsolatok, de soha ennyire, mint manapság. Ráadásul az egész mechanizmust leöntötték valamiféle népnemzeti metanyelvvel - fogalmazott.

Arra a kérdésre, dühös-e a kollégáira, Schilling így felelt: "Zavar a gyengeségünk. A színházi szakmában mintha elmaradt volna a rendszerváltás, tovább élnek a kádári reflexek. Utoljára tizenöt évvel ezelőtt ültem be színházszövetségi megbeszélésre. Akkor az egyik színházigazgató heherészve azzal állt elő: küldjük a miniszterhez az egyik ismert színésznőt - a neve nem lényeges -, mert még mindig milyen jó a feneke. A szakma számára természetes volt, hogy így kell ügyeket intézni. Nem voltam akkoriban elég érett ahhoz, hogy szóvá tegyem mindezt, szégyellem azóta is. De többé nem mentem el ilyen összejövetelre. Jelenleg a színházi szakma egy része igyekszik menteni a menthetőt, ám ezt nem tudja másképp megtenni, csak ha alkalmazkodik, míg a másik - egyre gyarapodó - része hasznot húz a pártpolitikából. Legyengült, kulturálatlan, helyenként korrupt szakma találkozik az autoriter hatalommal - ebből csak katasztrófa lehet. Kiváló táptalajt ad a társadalomban egyelőre szélsőségesnek számító véleménynek, miszerint szüntessük be az egész kultúrafinanszírozást."

A teljes interjú a 168 Órában olvasható.