A felvidéki színész-rendezőt a 7óra7 kérdezte.
"Épp a napokban tárgyaltam Pesten egy szerepajánlatról, és a rendező nem értette, miért nem tud rólam semmit. Most erre mit mondjak? Tizenöt éve folyamatosan dolgozom. Igaz, hogy amikor például a Helység kalapácsát játszom egy kis faluban, arra a szakma nem nagyon figyel fel. Vagy egy másik eset: van egy filmes lehetőségem, Pirko címmel forgattunk egy cseh filmet, amiben a negatív főhőst játszom, ami után a filmesek azt mondták, hogy a nevemet elő kell készíteni a következő filmre. Mivel hiába beszélnek rólam a producereknek, ha senki nem ismer. De 37 évesen nem akarok azzal foglalkozni, hogy ki ismer és ki nem. Sosem törekedtem arra, hogy közismert legyek, műveltem ezt a szakmát, ahogy tudtam, és ha egy kőszínházban besokalltam, eljöttem. Amikor dolgozom, nagyon kiégetem magamat, és akkor egy ideig nem is akarok színházat csinálni" - árulta el Gál Tamás.
Fotó: Hétrétország
Arra a kérdésre, hogyan éli meg a szlovákiai magyar helyzetet, a felvidéki színész így felelt: "Az is biztos, hogy identitászavart okoz, hogy én magyar emberként a szlovák Nemzeti Színházban előbb kellek, mint a magyar Nemzetiben. De amikor ott vagyok a szlovákban, akkor sem vagyok igazán közülük való. Amikor azt mondom egy színészkollégának, hogy József Attila, és ő nem tudja, ki az, akkor egyszerűen nincs annyi közös témánk, mint akár veled, akivel életemben másodszor beszélek. Vagy például amikor Őriszentpéterre jöttünk, számoltuk a magyar aranyakat, mire valakinek eszébe jutott, hogy fel sem tűnt nekünk a két szlovák aranyérem. Így élünk mi ott. Háborgunk a magyar politikán, és észre sem vesszük, hogy közben a szlovák politika szétszedi fölöttünk azt az országot, ahová az adónkat fizetjük."
"A magyarság a kultúrájába, a nyelvébe kapaszkodik. Mert ki tudja azt, hogy én a vérem szerint mennyire vagyok magyar? A kultúrámtól vagyok az. József Attila, Petőfi, Arany, a népzene, a népmese, ’Egyszer volt, hol nem volt’, anya – ezek a költők és ezek a szavak tesznek magyarrá. Egyébként meg mi a fenéért ragaszkodnánk hozzá? Megtanulhattam volna rendesen szlovákul, és akkor most a szlovák Nemzeti Színház vagy az Astorka tagja lennék. És akkor mindenki tudná, hogy ki az a Gál Tomi, és nem kellene egy filmhez megcsinálni a nevemet. De én nem akartam szlovák színész lenni" - hangsúlyozta Gál Tamás.
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.