"Újratervezés" - Elérhető Tóth Péter és Mátyássy Bence pályázata az Újszínházért

Pályázatuk mottója Kölcsey Ferenc Huszt című verse.

Elsőként a Népszabadságnak adta át pályázatának szövegét Tóth Péter, a Szputnyik korábbi ügyvezetője, aki a színész Mátyássy Bencével, a gazdasági szakember Hegedűs Judittal, a kommunikációs szakember-filmproducer Sarlós Dáviddal, a színész Radnay Csillával, az író-színész Vecsei H. Miklóssal és a színész-rendező ifj. Vidnyánszky Attilával közösen írta meg elképzeléseit. Bár ifj. Vidnyánszky neve Bodolay Géza pályázatában is szerepelt, egyedül ebben a dolgozatban vállalt szerepet – tudta meg a Népszabadság.

Részlet a pályázatból:

Kölcsey Ferenc Huszt című verse pályázatunk mottója. Kötelező megtanulni általános iskolában, sokan ismerik. De belegondoltunk-e kamasz fejjel, hogy miről is szól? Minket most találtak meg Kölcsey sorai, amelyek száznyolcvanöt év után is érvényesek és a legpontosabban beszélnek helyettünk.

A Huszt számunkra azt jelenti, hogy nem szabad a múltban ragadni. "Régi kor árnya" — ez a múlt használhatatlan része, amivel nem érdemes foglalkozni, amit ott kell hagyni és nem tovább cipelni mert csak ólomsúlyként fog ránk nehezedni. Nem a régi korokkal van a baj, hiszen mi is belőlük lettünk. Viszont az árnyakat engedjük el! Tiszteljük a múltat, de a jövőt nekünk kell fölépíteni! Ez a mi generációnk felelőssége. A vers fő mondanivalója számunkra a felelősség. A jövő érdekében áldozatokat kell hoznunk a jelenben.

Az általunk elképzelt ÚJ Színház legfontosabb alaptémája a felelősség.

Felelősségünk, hogy pályázzunk. Hogy gondolkodjunk a jövőnkről, a magyar színház jövőjéről. A felelősség az alapja egy kapcsolat, egy család, egy közösség, a társadalom, vagy egy ország működésének. A mostani tenni akarásunk hasonló a reformkori fiatalok gondolkodásához. Felelősnek érezték magukat a hazájukért, a kultúrájukért. Mi is így érzünk. Tartozunk annyival az elődeinknek, a szüleinknek, a hazánknak, a színházi életünknek, hogy visszaadjuk azt a sok áldozatot, amit értünk hoztak. Szeretjük a hazánkat. Ez nem politikai állásfoglalás, ez ideológia- és politikamentes hazaszeretet. Azt jelenti, hogy szeretjük embertársainkat, földünket, kultúránkat, amelynek fontos alkotóeleme a színház.

Ma a színházi életünkről is rögtön a politika jut eszünkbe. Ez rossz irány, nem kellene, hogy így legyen. Amellett, hogy a színház mindig az adott korra reflektál — tehát politizál, még ha nem akar, akkor is — szeretnénk példát mutatni azzal, hogy fölül tudunk emelkedni az ideológiai vitákon. Bárki bármit gondolhat, legyen jobbos, balos, közepes. A színészet, a munka, a befektetett energia számít, nem a hovatartozás. Ha kijön egy diplomás színész az egyetemről, ne kelljen beállnia egyik szekértábor mögé se, csak azért hogy dolgozhasson. Ez egy harmadik út, mi ezen járnánk.

Legfontosabb szakmai partnerünk ezen az úton a magyar dráma. Klasszikus drámairodalmunk megismerteti velünk a magyar lélek természetét, ami anno se volt jobb vagy rosszabb, mint ma. Tükröt tart elénk, szembesít a hibáinkkal, föltárja erősségeinket. A klasszikus valaha kortárs volt. Ezért ma felelősségünk a kortárs magyar dráma “felpörgetése” is, mert az képes megújítani a színházat, tükröt tartani elénk és gondolkodásra késztetni.

Felelősségünk korlenyomatot hagyni az utókornak, hiszen a mi világunk is klasszikus kor lesz egyszer. A dráma időkapszula.

Felelősségünk a jelenlegi, hagyományos kommunikációs eszközökhöz szokott nézőközönség megtartása mellett egy új, online szokásokat követő, de kultúrára kiéhezett közönségréteg megszólítása is. Ők az Y és Z generáció, akiket nehéz bevonzani a színházba, mert mások a kulturális szokásaik és kódjaik, mint a szüleiknek vagy nagyszüleiknek. Ez így természetes. De meg kell teremtenünk a lehetőségét, hogy megismerkedjenek gazdag klasszikus és kortárs drámairodalmunkkal. Az első találkozás létrehozása a mi feladatunk, az ő nyelvükön, az ő szokásaik szerint. Az utóélet már személyes döntés.

Legyen az ÚJ Színház generációk találkozóhelye!

Határozottan azt gondoljuk, hogy alkotó művésztől — legyen az rendező vagy színész — nem várható el, hogy nagyobb volumenű nonprofit gazdasági társaság ügyvezetésével, mindennapos, operatív teendőkkel tudjon foglalkozni amellett, hogy a művészi elképzeléseit is igyekszik közben megtervezni és azt a Társulattal megvalósítani.

Természetesen nem vitathatók el nagyformátumú művészek vezetői képességei, de mi amellett vagyunk, hogy egy mai, modern, hatékony és sikeres színház vezetéséhez — amilyennek mi az ÚJ Színházat tervezzük — egy ügyvezetőre és egy művészeti vezetőre van szükség, a feladatok specifikus megosztása és az együttműködés jegyében. Az ő munkájukat pedig egy felkészült és együttműködő gazdasági vezető segíti.

Természetesen a pályázati kiírásnak megfelelően az ügyvezetői munkakört egy személyben Tóth Péter látná el, annak minden felelősségével, de a művészeti kérdésekben a lehető legszorosabb együttműködést képzeljük el Mátyássy Bence művészeti vezetővel.

A Színház művészi arculatát elsősorban az állandó szerződéssel rendelkező színészek és a produkciókra meghívott rendezőkből álló alkotócsapat adja.

A kettős vezetés (ügyvezető—művészeti vezető) nem csupán szimbolikus, több nyugat-európai színházi tapasztalat is azt mondatja velünk, hogy a rendszer működőképes és hatékony. 

A teljes pályázatot itt érhetik el.