Hargitai Iván az Újszínház-pályázatról: "Akkora szégyen, amit nehéz lemosni"

Dörner György igazgatói újraválasztásáról, a pályázatok nyilvánosságra hozásáról és a színházi szakma kötelezettségeiről kérdezte Hargitai Ivánt a 7óra7.

A kérdésre, mit gondol a döntésről, elmondta: “Őszintén meglepett, mert a szakmában köztudott volt, hogy ez egy rosszul működő színház. A legdöbbenetesebb ebben az egészben a szakmai bizottságnak az állásfoglalása, amit a saját fülemmel hallottam, miszerint Dörner György pályázatát találták a legjobbnak. Ez akkora szégyen, amit nagyon nehéz lemosni a szakmánkról.  Többen azért írtak pályázatot, mert zavarba akarták hozni a szakmai kuratóriumot, és legalábbis megizzasztani a közgyűlést. Erős tippem volt, hogy Radó Denise fogja elnyerni ezt a színházat. Tévedtem, ennél bátrabb a fővárosi vezetés. (…) Az Újszínház az elmúlt években rendkívül szűk keresztmetszetét adta a magyar klasszikus és kortárs daraboknak, amit a pályázati kiírás és az önkormányzattal való megállapodási szerződés alapján fölvállalt. A legnagyobb bűne azonban az, hogy érdektelen”.

A rendező szerint óriási vívmánya a magyar kultúrának az államilag finanszírozott színházi rendszer, hogy Nyíregyházától Szombathelyig Budapesten át nagyon sok ember elmegy egy közösségi helyre, és hol My Fair Ladyt, hol kortárs darabot, hol Shakespeare-t néz élőben. És ha ez az erő valamennyire egységes lenne, és a szakmaiság, illetve az objektivitás felé törekedne, nyomást tudna gyakorolni a politikára is. “Bonyolult és szomorú pszichológia, hogy meg lehet szokni a botrányt, pláne ha évek telnek el” – tette hozzá Hargitai Iván.

“Hála istennek, mindünknek van munkája. Ezen azonban néha érdemes felülemelkedni, és olyan pluszt vállalni, ami az egész színházi közgondolkodást jobbíthatja. Ilyenkor félre kell tenni a cinizmusunkat, a szkepszist, és bele kell vágni. Máshogy nem is lehetett volna megírni egy hetven oldalas pályázatot. Őszintén bíztunk abban, hogy az állampolgárok által megválasztott közgyűlés értelmesen, szakmai alapon dönt. Ez a demokrácia. Hogy végül ez nem így történt, nem nekünk rossz, hanem például a budapesti nézőknek, a budapesti diákoknak, akik így nem találkozhatnak egy újabb, izgalmas csatornán keresztül a kortárs vagy klasszikus magyar kultúrával. Ez nem rólunk szól, hanem a hatodik kerületiekről, a színészekről és a rendezőkről, akik tele vannak ambícióval” – fejtette ki a rendező.

A teljes interjú itt olvasható.