Az előadásról:
A Hallgatni akartam című művet az Egy polgár vallomásai harmadik, befejező kötetének szánta Márai, 2013-ig azonban az író hagyatékában, kiadatlanul kallódott. A kéziraton 1950 szerepel befejezés gyanánt, vagyis ez a mű tekinthető Márai első, emigrációban írt, befejezett művének. Az író maga választotta kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, mely történelmi eseménnyel Márai szerint elveszett a klasszikus Európa. A Hallgatni akartam vallomás egy értékvesztett időszakról, egyben pontos rajza a polgári Európának és Magyarországnak, Hegedűs D. Géza felejthetetlen előadásában.
Hegedűs D. Géza szavaival - Interjúrészlet:
Évad vége van, de te nem csak a Don Juant próbálod a Pesti Színházban, hanem saját produkción is dolgozol - öt évvel A pestis premierje után, Hallgatni akartam címmel újabb monodrámára készülsz, Márai Sándor azonos című művéből.
B. Török Fruzsinának köszönhetem a színpadi adaptációt, a feldolgozásában hihetetlen szakszerűséggel és bulldog szívóssággal támogatnak engem Radnóti Zsuzsa dramaturg és Marton László rendező barátaim. Ezt a darabot vallomásnak szánom… Akkor lesz jó, ha teljesen át tudom magamon engedni a szöveget, ha a nézők azzal szembesülnek, hogy nem egy színész beszél hozzájuk, hanem Hegedűs D. Géza, aki a legszemélyesebb gondolatait osztja meg. Úgy kell őket megszólítanom, mint most téged. Ez a produkció megköveteli az egyszerűséget, a természetességet és legfőképpen azt, hogy önazonos legyek.
Ez nem mondható el minden előadásról?
Itt épp az a lényeg, hogy nincs szerep, nem szabad játszani, csak minimális teátrális gesztusokkal élhetek. Ha sikerül elengednem az eszközeimet, akkor az este talán felér egy szellemi tettel.
A Hallgatni akartam ajánlójában az áll: a művet az Egy polgár vallomásai befejező kötetének szánta Márai. Kezdődátuma az Anschluss, Ausztria 1938-ban történt hitleri megszállása, amellyel az író szerint elveszett a klasszikus Európa. Pontos rajza egy értékvesztett időszaknak és a polgári Magyarországnak.
Nagyon fontos mű! A hagyatékban kallódott, spárgával átkötött kézirat-kötegként találtak rá. Három éve jelent meg, akkor kaptam karácsonyra az egyik lányomtól - még melegében elolvastam. Tíz év foglalata ez a könyv, analízise annak, ami a németek megérkezésétől Márai 1948-as, önként választott emigrációjáig történt. Heller Ágnes írja róla valahol: olyan, mint egy gyászbeszéd a polgári magyarország fölött. Ez nagyon találó… A Hallgatni akartam egy nagyon őszinte, kíméletlen, megrendítő szöveg, ami arról szól, hogy mállik le az emberről minden, ami felesleges, hogyan törpülnek el a fontosnak vélt tárgyak, környezetbéli elemek azok mellett a felismerések mellett, amelyekre szert teszünk. Márai eleinte úgy fogalmaz, hogy “rejtettnek és befogadottnak éreztem magam”, innen jut el a hontalanság élményéhez, majd ahhoz a belső szabadsághoz, ami a világi dolgoktól való függetlenséget jelenti. Azt mondja: “nem akarok mást mint egy műszer észleléseit rögzíteni. ez a műszer én voltam”. Én is valahogy így vagyok ezzel. “Agyagból formálják az edényt, de benne üresség rejlik: az edény ezért használható” – írja Weöres Sándor. Most edény szeretnék lenni, tolmács, médium…
Márai Sándor: Hallgatni akartam
monológ
Színpadra alkalmazta: B. Török Fruzsina
Az előadásban részletek hangzanak el Márai Sándor Beszéljünk másról?, A Teljes Naplóés a Halotti beszéd című művéből.
Előadja: Hegedűs D. Géza
Zene: Tallér Zsófia
Dramaturg: Radnóti Zsuzsa
Rendező: Marton László
Bemutató:
2016. szeptember 10.
Vígszínház, Házi Színpad
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.