A Csokonai Színház a Mensáros László naplója és emlékezései alapján készült Szélfútta levél olvasópróbájával kezdte meg 2016/17-es évadát.
Az ’56-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulójára készülő lírai dokumentumjátékot Mensáros László naplója és emlékezései alapján Falusi Márton írta. A cselekmény fő vonala Mensáros László ’56-os szerepét idézi. A 30 éves színészt két évre börtönözték be, miután a debreceni színház forradalmi bizottmányának az elnöke volt. 1958 augusztusában Budapesten letartóztatták és a Gyűjtőfogházba vitték, ahol Darvas Ivánnal találkozott.
Fotó: Máthé András
A börtönben kultúresteket rendeztek, ezek történéseit Tolnay Klári visszaemlékezéseiből ismerjük. Ahogy a börtönszínházat, úgy egy-egy villanásra a legendás debreceni Hamlet előadást, a kihallgatást és a bírósági tárgyalást is megidézi az előadás. A rendező Csikos Sándor. Az idős Mensáros Lászlót Szilágyi Tibor, Tolnay Klárit pedig Kubik Anna alakítja.
A darab bemutatója 2016. október 14-én 19 órától lesz a Csokonai Színház nagyszínpadán.
Fotó: Máthé András
Csikos Sándor rendező a Szélfútta levélről:
„Az emlékezések, ünnepségek sorában kivételes helyzetben van a Csokonai Színház. Mensáros László már beírta nevét a magyar színészet aranykönyvébe. 1956-ban -kiváló Hamlet alakítása révén- ismert és népszerű színész volt Debrecenben. Elnöke a Forradalmi Bizottmánynak. Nem csinált semmit, csak a hangoskodókat, a hőbörgőket próbálta leszerelni, és megvédte nagyra becsült igazgatóját, Téri Árpádot a leváltástól. Mégis börtönt kellett szenvednie. Együtt raboskodott másik nagy legendás színészünkkel, Darvas Ivánnal. Visszaemlékezések alapján, riportokból állt össze az előadás szövegkönyve. 1956 történelem, de ebben benne van az én történetem is. Elsőéves gimnazista voltam, elevenen élnek emlékeim azokról az időkről, ahogyan a Mensáros Lászlót színpadon megidéző kollégámnak, Szilágyi Tibornak is. Egy korosztály vagyunk, együtt végeztük a főiskolát is. Nagy könnyebbség, hogy a rendezés során a jelenetek elemzésekor saját élményeinket lehet idézni, nem történelmi könyvekből tanult anyagot. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ahogyan Kubik Anna is, aki Tolnay Klárit idézi, hogy egy színpadon játszhattunk ezekkel a legendás, nagy színészekkel.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.