Az Egyasszonyban nyújtott alakításáért a legjobb női főszereplő díjára jelölték a színházi kritikusok. Az előadás kapcsán Tenki Rékát a Revizor kérdezte.
"Inkább a saját életem korszakaihoz kötöm a három társulatban eltöltött időt aszerint, ahogy én változom. Például a Katonában kaptam először lehetőséget a főiskola után, és mivel a mesterem, Zsámbéki Gábor volt még akkor ott az igazgató, elsősorban az volt a kérdés, hogy amit a Színművészetin tanultam, tudom-e alkalmazni. A Nemzeti mélyvíz volt nekem, hirtelen belekerültem öt bemutatóba. Ott azt tanultam meg, hogyan lehet egyszerre ennyi darabban teljesíteni ilyen rövid idő alatt és minden este. Akkor nagy figyelem övezte a színházat, nem lehetett tudni még, hogy Alföldi Róbert elmegy-e vagy nem, és a kialakult feszült helyzet miatt hatalmas sikert éltünk meg ott. Az Örkényben nem tudom még, mi lesz. Olyan szempontból más élethelyzet ez, hogy született egy gyerekem, és emiatt már másképp látok egy csomó mindent: másképp viszonyulok a színházhoz, másképpen nyúlok anyagokhoz, és ez új kapukat nyit ki" - mesélte Tenki Réka.
Fotó: Orlai Produkció
A színésznő a száméra legfontosabb szerepekről is beszélt. 'Az első Debrecenben az Úri muri volt, akkor voltam negyedéves. Az egy négyórás előadás volt, amelyben Cserhalmi György és Trill Zsolt mellett kellett nekem főiskolásként helyt állnom. Aztán utána következett a Barbárok, amit Ascher Tamás rendezett a Katonában. Nagyon szerettem a darabot is, Ascher Tamás pedig a mai napig az a rendező, aki bármit mondana nekem, én azt megcsinálnám – rengeteget tanultam tőle. Fontos volt az Amphitryon is a Nemzeti Színházban, amelyet Gothár Péter rendezett, és most az Egyasszony volt az újabb mérföldkő. Nagyon sokat tanultam ebből a próbafolyamatból is, rengeteg gátat tudtam átlépni, feszegettem a saját határaimat" - emlékezett Tenki Réka.
A színésznő az Egyasszony című monodráma kapcsán elmondta, minden előadás után odamegy hozzá legalább egy ember. "Volt, hogy odajött hozzám egy pár, akik mondták, hogy a harmadik gyerekükkel ugyanez történt, és milyen jó, hogy erről a témáról beszélünk, mert ez a történet erőt ad, nem sokkolni akar, hanem üzenet, hogy van kiút, bármi is történik. Olyan is előfordul, hogy valaki azt mondja, 'nagyon szeretlek Réka, de nem fogom megnézni', ezt is meg kell érteni. Szerintem ez egy olyan emberi történet, ami iszonyatosan beléd vág, hiszen gyerekről van benne szó, de a lényeg nem ez, hanem az, hogy van egy nő, aki a történtek ellenére újra feláll, vállal két másik gyereket, akik ma már egészséges felnőttek, házasságban él, boldog, soha nem fogja elfelejteni ezt az egészet, cipeli magával, viszont megtanult vele együtt élni. Nincs olyan ajtó, amit ne lehetne kinyitni és továbbmenni. Ezt mutatja meg ez az előadás."
A teljes interjú itt olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.