Ónodi Eszter: "Kaméleontípus vagyok"

Ónodi Eszter a Nők Lapja Évszakoknak válaszolt.

A nyarat részben az Aranyélet című tévésorozat forgatásával töltötte, amelyben a pénzéhes, akarnok Janka szerepét alakítja. Színházában év végén kerül színre Ibsen Nórája, amelyben a házasság börtönéből kitörő címszereplőt alakítja majd.

Annak kapcsán, hogy lassan húsz éve tagja a Katona József Színháznak, a színésznő elmondta, inspirálják a szerepek, rendezők, a saját maga által támasztott elvárások. “És a kollégák, hiszen vannak közöttük, akikkel húsz év során is csak egyszer-kétszer voltunk közös darabban. Mindemellett az is tény: nemigen tudnék a miénknél jobb teátrumot megnevezni. Megesett, hogy a legjobb alternatív színházcsinálók közül is ott kötött ki valaki” – fogalmazott Ónodi Eszter.

A kérdésre, miként élte meg, hogy az elmúlt két évtizedben egyike lett a társulat nagy színésznőinek, úgy válaszolt: “Ezt tényleg így gondolja? Szerintem nagy színésznőséghez nagy szerepek is kellenek. A Katonában az utóbbi időben nem volt ilyenben részem. A 2011-ben bemutatott Mizantróp óta nem játszottam főszerepet, most viszont decemberben majd jön Ibsen Nórája, amely nem kis feladat. De valójában egy kezemen meg tudnám számolni a hasonló kaliberű szerepeimet, így a társulatban nem alakult ki rólam az a kép, hogy nagy színésznő lennék. (…) A Katonában hosszú éveken át többségében olyan darabok kerültek színre, amelyek elsősorban férficentrikusan mutatták be a különböző problémákat. Persze az is igaz, hogy a drámairodalomban sokkal több a karizmatikus férfiszerep, mint a női. Illetve az elmúlt időszak bemutatói olyan társadalmi kérdésekkel foglalkoztak, amelyek elbeszélése során nincs igazán kiugró férfi- vagy női karakter a történetben. Viszont alkalmasak a társulatépítésre. Ám az talán nem véletlen, hogy a Nórát egy nő, Székely Kriszta fogja rendezni” – vélekedett a színésznő, aki hozzátette, néha ő is babaházban érzi magát.

“Normális családból jöttem, hasonlóban élek, a pályámon sem voltak nagy hullámvölgyek. Nem éltem meg óriási traumákat, de nem is hiányoznak az életemből. Nem gondolom, hogy kizárólag azok mélyíthetik el az ember személyiségét. Kaméleontípus vagyok. Van bennem egy nagy adag empátia és érzékenység: ha engem valami feszít, ki tudom élni a színpadon, majd élhetem tovább a teljesen átlagos, unalmas, mindenki számára érdektelen életemet. Mely élet mégis segíthet például a Nóra megformálásában” – tette hozzá.

Arról, mennyi az ösztön, a technika a filmes színészi feladatokban, úgy nyilatkozott: “Ösztönösen figyelem az embereket, megmaradnak bennem gesztusok, reakciók. Persze ritmusban, poentírozásban, más technikai megoldásokban biztosan működik a sokéves szakmai rutin is. De általában "belülről" dolgozom. Nem gyakorolok a tükör előtt, nem vágok pofákat. Még a monitoron sem nézem vissza magam a forgatáson, ellentétben sok kollégával” – fejtette ki Ónodi Eszter.

A teljes interjút a Nők Lapja Évszakok hasábjain olvashatják.