Hegymegi Máté: „Ennél nagyobbat nem tudok elsőre dobni”

Hegymegi Máté rendezése, a Kohlhaas kapta a Színikritikusok Díját a legjobb független színházi előadás kategóriában. A fiatal alkotót a Revizor kérdezte.

A Revizor cikkéből:

Hegymegi Máté tíz éven át dolgozott a nyíregyházi színház tánckarában Tasnádi Csaba igazgatása idején. „Az egyik legjobb műhely volt akkor országosan. Ott rendezett többek között Bodó Viktor, Koltai M. Gábor, Keszég László… Nekünk, a tánckarban Ladányi Andrea miatt volt ez különösen jó időszak: az alkalmazott koreográfiákon túl csinált nekünk előadást, A graffiti angyalát. Itt találkoztam először a tiszta mozgásszínházzal, és ez is segített odáig eljutni, ahol most tartok. A tánckar többi tagja nálam idősebb volt, néptánctól a jazzbalettig sok stílusban járatosak voltak, nekem csak a break volt az alap, de Andrea látta, hogy figyelek, jól rögzítek és dolgozom” – mesélte a rendező, aki elárulta, eredetileg színész akart lenni.

Az Ahogy tetszik olvasópróbáján

(fotó: Katona József Színház)

„Táncoltam is, és gondolkodtam rajta, hogyan lehetne a kettőt nem szétválasztani, hanem összekapcsolni. Akkor azért ez nem volt olyan egyszerű: mindenki azt mondta, hogy ha színész vagy, akkor az van és kész. Aztán jött Ladányi Andrea, és kiderült, hogy a kettő igenis megfér egymás mellett. Felvételiztem abba az osztályba a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, amit ő indított volna el, de aztán ez mégsem történt meg, úgyhogy még egy évet maradtam Nyíregyházán, mielőtt felvett volna Horváth Csaba a saját osztályába.

Jól jött ez a plusz év, sokat ültem próbákon, figyeltem a színészeket, akkor még nem tudtam, hogy a rendezés érdekelni fog. Sokat néztem például Horváth László Attilát. Nehéz megmondani, hogy pontosan mit. Azt, ahogyan dolgozott: keveset beszélt, viszont nagyon erősen figyelt, és éreztem, hogy amit ő csinál, az különleges. Meg persze ez alatt az egy év alatt sok előadást megnéztem felvételről, hogy tudjam, mi is lehet az a fizikai színházi koreográfus-rendező szak” – emlékezett Hegymegi Máté.

A kérdésre, hogyan lehet elindulni a pályán az egyetem után, az alkotó így felelt: „Nincs recept, talán egy nagyon jó diplomarendezést kell csinálni, ami nekem nem igazán sikerült. Ez azért is nehéz, mert az egyetemen egy darab rendezést készítettem, a Küszöb címűt, tehát nem állíthatom, hogy egy évvel később kiforrott ízlésvilággal állítottam volna ki valamit, amit látva színigazgatók azonnal szerződést kínáltak volna. Aztán a dunaújvárosi színház akkori igazgatója, Dobák Lívia mégis meghívott, hogy csináljam meg náluk az Amphitryont. Horváth Csaba előadásaiban színészként kezdtem dolgozni, Máté Gábor a Katona József Színházba hívott a Vörösbe játszani és a mozgást megcsinálni, szóval lassan beindult a dolog. Az egyetlen saját projektem a Kohlhaas volt. És őszinte leszek: fájt, hogy utána nem kerestek. (...) 

Nem gondolom, hogy zseniális az előadás, de amikor leraktam a koncepciót, biztos voltam benne, hogy ennél nagyobbat nem tudok elsőre dobni, annyira pontosan tudtam, miről akarok beszélni. Nagy nehézségek árán, négyes koprodukcióban jött létre az előadás, és bár fél évig készültünk rá, végül három hét alatt kellett összerakni. Fenntartom, hogy ennél jobban nem tudom magamat megfogalmazni rendezőként, ezért kellett volna visszajelzés."

A teljes interjú itt olvasható.