Október 7-én mutatja be a Nemzeti Színház Dosztojevszkij eddig magyar nyelven kiadatlan, A krokodilus című darabját, melyet Valerij Fokin, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője állít színpadra.
A Nemzeti Színház ajánlója:
Mi történik, ha valakit lenyel egy krokodil? Meghal, mondanák Önök. De mit mond Dosztojevszkij?
Miután a pétervári csinovnyikot (ma úgy mondanánk: hivatalnokot), Ivan Matvejevicset egy hatalmas krokodil váratlanul lenyeli, nemhogy meghalna, de – a krokodil legnagyobb meglepetésre – kifejezetten örül új helyzetének. A fenevad gyomrából ugyanis világosságot és új eszméket hirdethet polgártársainak. „Elég csak elkülönülni valahol, vagy belekerülni egy krokodilba, máris megteremtődik az egész emberiség számára a paradicsomi lét lehetősége” – bölcselkedik Ivan Matvejevics, A krokodilus főhőse.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Dosztojevszkij visszaemlékezései szerint a kisregényt egy valós esemény ihlette: egy német zoológus 1864-ben Szentpéterváron élő krokodilt mutogatott az egzotikus élményekre vágyó közönségnek pénzért. A különös, groteszk élmény hatására Dosztojevszkij fanyar, filozofikus humorú, abszurd történetet kerekített, amely leginkább Gogol pétervári történeteinek (mint például az Orr vagy a Köpönyeg) irodalmi hagyományából merített.
Az orosz és egyúttal a világirodalom egyik legjelentősebb írója, Fjodor Dosztojevszkij elsősorban társadalmi, filozófiai és pszichológiai kérdéseket boncolgató, fajsúlyos regényeiről és elbeszéléseiről ismert. Ugyanakkor fennmaradt több szatirikus hangvételű, a 20. századi abszurd irodalmat megelőlegező írása is, melyek Dosztojevszkij alkotói vénájának, irodalmi tehetségének sokszínűségét bizonyítják. Ezek közé tartozik az 1865-ben A krokodilus címmel megjelent, úgynevezett „fantasztikus” kisregénye is, amely elmélyítette, ugyanakkor új formában jelenítette meg a kor művészetének egyik fontos motívumát, az emberi személyiség megkettőződésének problematikáját.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
A magyarországi ősbemutató rendezője, Valerij Fokin, a kortárs orosz színházi élet egyik kiemelkedő alkotója, aki egyúttal a moszkvai Mejerhold Kortárs Művészeti Központ alapítója, és jelenleg az egyik legjelentősebb orosz színház, a szentpétervári Alekszandrinszkij Színház vezetője. Számos művészeti díjjal elismert rendező munkásságában különös hangsúlyt kapnak Gogol, illetve Dosztojevszkij műveinek színpadi adaptációi, melyeket vállaltan Mejerhold színházi formanyelvének továbbgondolásával készít.
A budapesti közönség az utóbbi években két Fokin-rendezést is láthatott már a Nemzeti Színházban. A játékos című Dosztojevszkij-regény nyomán készült Zéró liturgia a 2014-es MITEM egyik szenzációja volt, tavaly pedig Gogol Háztűznézőjével vendégeskedett a Nemzetiben az Alekszandrinszkij.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt
Szarvas József az előadásról:
"Magam is meglepődtem Dosztojevszkij abszurd történetének olvastán, új volt ez a stílus a klasszikusai után. Ehhez Valerij Fokin olyan izgalmas világot teremt, amelyik módszerében teljesen szokatlan és újszerű itthon. Nekem azért kellett ma korábban bejönnöm a színházba, mint a többieknek, mert a darabban a koreografikus mozgássor az én „inkább törik, mint hajlik” alkatomnak nem könnyű feladat. Érzem, hogy akkor fog majd célt érni az a figura, amit játszom, amikor a mozdulatait pontosan úgy meg tudom csinálni, ahogy azt a rendező és a koreográfus, Igor Kacsajev kéri. A krokodilust azoknak ajánlom, akik nyitottak egy itthon még soha nem látott esztétikájú darabra. (...) Korunknak üzen, mint minden klasszikus nagy mű. Egyszerűen: igaz. Sokszor nem is értem az aktualizálás dilemmáját egyes daraboknál, hogy miért fontos a mai korra átvariálni a történetet. Az ember lényegénél fogva nem változik, tehát minden jó írás minden korban megállja a helyét. Ez a darab az életünk elbulvárosodásának története, a hírek szakadatlan egymásutánjának valósága, amikor semmi sem áll meg értékként. (...) Ma nagyon jellemző, hogy csak azért, mert valami különleges dolog éri az embert, híressé és hangadóvá válik. Egyik pillanatról a másikra villan a vaku, és megéli, hogy 'valaki lettem', a világ pedig visszaigazolja, ünnepli, egészen addig, amíg nem jön egy másik ember a maga történetével. Annak idején azt tanultam, hogy az embernek nemcsak a kudarctűrő képességét kell kifejlesztenie magában, hanem a sikertűrőt is belátva annak arányait. Mert semmi nem olyan mély vagy éppen magas, mint ahogy azt érezzük, hiszen annál az ember sokkalta esendőbb, törékenyebb, igazabb, semmint oly nagynak vagy kicsinek lássanak engem. (...)" Forrás: magyaridok.hu
A próbáról képekben:
Fotók: Eöri Szabó Zsolt
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
A krokodilus
Fantasztikus történet
Ivan Matvejevics Horváth Lajos Ottó
Matvejevics felesége Tóth Auguszta
Szemjon Szemjonovics Kristán Attila
Nyina Pavlovna Szűcs Nelli
Anna Petrovna Söptei Andrea
A krokodil tulajdonosa Szarvas József
Tyimofej Szemjonovics Blaskó Péter
Andrej Joszifovics Olt Tamás
továbbá:
Berettyán Sándor e.h., Ferenci Attila, Gaál Natália, Kacsúr András, Kacsúr Andrea, Sőtér István,
Stefánszky István, Szabó Imre, Szabó Sebestyén László, Tarpai Viktória, Vass Magdolna
Fordító: Kozma András
Díszlet és jelmez: Szemjon Pasztuh
Zene: Anton Iakhontov
Dramaturg, a rendező munkatársa: Kozma András
Koreográfia: Igor Kacsajev
Video: Aszja Muhina
Ügyelő: Lencsés István, Dobos Gábor
Súgó: Sütő Anikó
Rendezőasszisztens: Kolics Ágota
Rendező: Valerij Fokin
Ősbemutató:
2016. október 7. péntek, 19:00
Nemzeti Színház, Nagyszínpad
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.