Shakespeare királynője címmel tart bemutatót a kaposvári színház Galambos Péter rendezésében, a főszereplők között Kelemen Józseffel. A színésszel Bérczes László beszélgetett.
Ajánló a darab elé:
Shakespeare királynője - a trón és a színpad mögé, azaz a kulisszák mögötti világba visz el bennünket Bereményi Géza új drámája. Bármely trón és színpad rejtett helyszíne izgalmas lehet az átlagpolgárnak és átlagnézőnek, aki soha nem láthat be oda, ahol a politikát és a színházat csinálják. Hogyne lenne mindez érdekes akkor, amikor a hatalmat és a művészetet a világtörténelem egyik legjelentősebb uralkodója, I. Erzsébet és legjelentősebb alkotója, William Shakespeare jelenítik meg?
„Olyan, mintha az elveszett Shakespeare királydráma került volna most elő. Shakespeare kortárs szerző kortárs drámákat írt a saját korában. Kortárs jelmezekben és térben. Az akkori jelenidőben fogalmazta újra Hamlet, II. Richárd, III. Richárd… történelmi figuráit. A történelmi Hamletnek vagy Richárdnak nem sok köze volt a megírt figurákhoz, nem játszatta őket 2-300 évvel azelőtti kosztümökben, nem múzeumi színház volt, ami a meiningenizmus XIX. század divatja óta sokszor tért hódít a színház- és filmművészetben.
Tehát kortárs dráma a jelenidőben. Bereményi mélyrehatóan tanulmányozta I. Erzsébet és Shakespeare korát, és ennek alapján fogalmazta meg ezt a példabeszédet a mindenkori erőszak és illúzió birodalmáról. Az Erzsébetség és Shakespeare-ség hasonlóságáról és különbözőségéről, uralkodó és színházcsináló alkotó ember örök viszonyrendszeréről. Ami újra és újra ismétlődik a világtörténelemben.
A miértekre keresi a választ. Bármilyen nemes célt szentesíthet-e nemtelen eszköz? Vagy leginkább lássuk és ezáltal láttassunk? Alkotó ember csak így segíthet mások életén.”
(Galambos Péter, rendező)
Interjú:
Meglátod a próbatáblán a szereposztást: William Shakespeare: Kelemen József. Tehát nem egy fiktív személyt, nem a szerző által elképzelt embert, hanem egy valaha élt alakot, nem is akárkit fogsz játszani. Ilyenkor mi a színész dolga?
Kelemen József: Hogy elkezdem-e tanulmányozni Shakespeare életét? Vizsgálgatom-e hogy nézett ki, mikor mit csinált és miért, hány gyereke volt satöbbi…
Igen, ilyesmire gondolok. Végülis mindannyian ismerjük ezt a nevet, sokan látjuk magunk előtt azt a néhány képet, ami fennmaradt, olvastunk is róla ezt-azt…
Kelemen József: Színészként, rendezőként az elmúlt évtizedekben megtudhattam valamit, talán nem is keveset Shakespeare-ről, sőt, most újra elolvastam Géher István nagyszerű könyvét róla, de mindez mellékes ahhoz képest, milyen helyzeteket kínál Bereményi Géza színdarabja. Ő valóságos történelmi személyiségekkel, de mégiscsak fikciót teremt, nem beszélve arról, hogy Galambos Péter rendezése végképp leszakad a történelmi valóságról. Nekem színészként tehát nem Shakespeare életét kell tanulmányoznom, hanem a dráma és az előadás szövetét. Engem a szerző szavai és szituációi és a rendező instrukciói kell, hogy vezessenek, nem pedig a könyvtári kutatás.
Az alaphelyzet Shakespeare utolsó londoni korszakát idézi meg…
Kelemen József: Amikor már arra készül, hogy kivonul és hazaköltözik. Bizonyos dolgok, elsősorban anyagiak, még Londonban tartják, a színházban, de már tudja, haza fog menni a „családjához és régi szokásaihoz”. Sokszor hangsúlyozza, hogy a drámaírás „csak” szakma. Elhagyta az otthonát, Stratfordot, megtanulta és gyakorolta a szakmáját, ami egyfajta megélhetés, majd visszatér oda, ahonnan elindult.
Ez így szépen hangzik. Mégis, itt bújik valamiféle ellentmondás. Nem feledkezhetünk meg a konkrét személyről, William Shakespeare-ről, a világtörténelem egyik legjelentősebb alkotójáról, aki gyanúm szerint mégiscsak akkor van otthon, amikor belép a Globe Színházba.
Kelemen József: Ahogy mondtam, a szövegbe kapaszkodom: „Én innen már csak hazaköltözöm. Családom vár és régi szokásaim.” Barátai számon is kérik: hazaküldi a pénzt, földbe fektet, malátával kereskedik, uzsorakamatra pénzt kölcsönöz. Fő színésze, Burbage mondja is, hogy kettős életet él. Színházat, művészetet teremt, közben a pénzt számolja és a családi hátteret építi.
Ez vagy „kettős élet” vagy mi tévesen gondoljuk azt, hogy az úgynevezett művészi alkotó tevékenység más, több, értékesebb, mint az átlagember hétköznapi munkája.
Kelemen József: Inkább arról van, hogy Bereményi darabjában Shakespeare a költészetet tekinti művészi alkotásnak, a színházcsinálás neki pénzkereset. Egy dráma megírása maga a meló. De Bereményitől függetlenül tudhatjuk, hogy a Globe-ban megrendelésre, határidőre dolgoztak, három hét alatt megszületett egy-egy dráma. Tehát Shakespeare megkapta a megrendelést, időre szállította az árut, átvette a pénzt, amit aztán befektetett. Melózott. Más kérdés, hogy amikor elolvassuk, megrendezzük, játsszuk, nézzük a műveit, akkor döbbenettel csodálkozunk rá azok kozmikus távlataira, felragyogó költészetére és humorára. Shakespeare jól melózott, nagyon jól.
Ezt a gondolatmenetet folytatva az általa alkotásnak tekintett költészetet hazatérte után is folytathatta, a szonettek megírásához elég a papír és a toll. Más kérdés, hogy nem tudunk olyan szonettekről, amiket utolsó, stratfordi éveiben írt volna.
Kelemen József: Tegyünk ehhez még valamit, amit Bereményi hangsúlyoz, de végülis történeti tény: korának többi drámaírójával ellentétben nem törekedett arra, hogy darabjait nyomtatásban lássa. És valóban, életében nem jelent meg egyetlen színpadi műve sem. „Nem tartoznak az utókorra” – mondja, amikor megkérdezik, miért nem adja ki a darabjait. Színházi alkotóként nap mint nap szembesült a múlandósággal. Volt, nincs – ezt élhette meg, ahogy megírta, eljátszották, és már jött is a következő. De hiszen ez a színház természete. Mi is iszonyú energiákat beleölünk egy-egy próbafolyamatba, aztán lejátsszuk a bérletet, és az utolsó előadással az az előadás mindörökre eltűnik. Volt, nincs.
Ilyen értelemben Shakespeare-t a jelen érdekli, azaz a színház, ami élő emberek által megvalósított történés. És az elmúlik.
Kelemen József: Ami a színházi szövegből megmarad, az „csak” irodalom. Ez pedig őt nem érdekli. Nem érdekli, hogy az utókor mit gondol majd a darabjairól. Ezt sugallja Bereményi szövege.
Egy zseniről beszélünk, aki felülemelkedik ezen. Talán azért is, mert a szavakat hallgatva, az alakításodat nézve azt látjuk, hogy kívül áll mindenen. Szemlélődik, és átlát az emberi játszmákon. Átlát a hepciás Ben Jonsonon, a ripacs Burbage-en, a hőbörgő Essexen… Emberi színjátéknak tekinti az életet, amiből kivonulni készül.
Kelemen József: Sokszor idézzük az Ahogy tetszikből Jacques szavait: „Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő: fellép s lelép…”. Jacques így tekint a világra, és ugyanezt teszi William Shakespeare is Bereményi darabjában.
Azért teheti, mert a legnagyobb színjátékos éppen ő. Egyetlen méltó partnere van: I. Erzsébet.
Kelemen József: A mi előadásunkban ők nem találkoznak. Skype-on beszélgetnek egyszer, de nincs igazán kapcsolatuk…
De a néző számára nyilvánvaló: Shakespeare és Erzsébet felülemelkednek és átlátnak embertársaikon. Két egyenrangú partner.
Kelemen József: Ezt te láthatod a nézőtérről. Én egy szerepet játszok, akit történetesen William Shakespeare-nek hívnak.
A sors úgy hozta, hogy belebújhattál ebbe a szerepbe – ha később színészként vagy rendezőként találkozol majd Shakespeare-rel, befolyásolja majd a munkádat, hogy eljátszhattad őt?
Kelemen József: Nem tudom. Minden számít, amit megélünk, akár tudatosan, akár véletlenül beépül a színházi működésükbe, így ez is. De ahogy kezdtük is: én nem a valaha élt William Shakespeare-t játszom el, hanem a Bereményi Géza által írt szerepet. Géza kortárs művet írt, Galambos Péter kortárs előadást rendezett. A színházban ez számít: mi van velünk, akik itt és most élünk? Akár az 1600-as években játszódó Shakespeare királynőjéről, akár a Hamletről vagy a Julius Cézárról van szó, csak ez számít. Az én dolgom az, hogy színészként pontosan fogalmazzak egy igaz szituációban. Ha ez sikerül, akkor a néző számára az angol királyi udvarnál vagy a Globe Színháznál fontosabb lesz, mi történik vele itt és most.
Szerző: Bérczes László
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.