Mohácsi Vízkeresztje nyitja a nagyszínpadi premierek sorát Kecskeméten

Mohácsi János Shakespeare-rendezésével kezdte meg a nagyszínházi évadot a kecskeméti Katona József Színház.

Fotó: Walter Péter

Röviden az előadásról:

A 400 éve elhunyt, de örökérvényűnek tetsző William Shakespeare legköltőibb, legzeneibb, a sorban a legutolsó komédiája a Vízkereszt, amely magában hordozza a korábban már jól bevált fordulatokat, könnyedsége mégsem felszínes. Az élvhajhász közösség, amelybe Viola férfiruhába bújva csöppen, az öncsalók paradicsoma.

Az egyik iszik, a másik magányos, a harmadik mámorosan imádja magát… ki látott már efféle társaságot? Hőseinket félreértések és tréfák sora irányítja ha nem is a végső megoldáshoz, de az önmagukhoz vezető út kezdetéhez. A Buborékok és a Balfék sikerei után ismét Szombathelyen a Mohácsi-testvérek, akik a jubileumi évad első nagyszínpadi bemutatójával örvendeztetik meg a közönséget.

Fotó: Walter Péter

Villáminterjú Mohácsi Jánossal:

- A shakespeare-i színházban a közönség együtt lélegzett a darabbal: beszóltak, kiabáltak, bedobáltak ezt-azt. Megteremthető ehhez fogható közeliség ma?

- Egyrészt azt kell mondanom, hogy nem. Shakespeare korában nem volt se tévé, se rádió, és emberöltőkre visszamenőleg színház sem. Az előadások teljesen új élményt jelentettek; úgy hatottak, mint az első mozifilmek. Mi már ezt nem ismerjük. Másrészt: a színház borzasztóan eleven - abban pillanatban történik, és el is pusztul, ami csak ahhoz nem tud közel menni, aki mesterségesen eltartja magától. Pontos választ tehát nem tudok adni. Amikor megnézek egy előadást, általában azt látom, hogy a közönség jól együtt megy vele, még akkor is, ha nem jó az adott előadás. Persze ezzel nem szabad visszaélni. Meg kell próbálni a lehetetlent, és olyan erővel hatni rájuk, ahogy a shakespeare-i színház hatott a nézőkre.

- A közeliség a nyelvre is vonatkozott, nem kerülték a trágárságot.

- Még folyik a szkander… Szeretem, ha azt a nyelvet beszélik a színpadon, amit a nézők. Nagyon szeretem Parti Nagyot és Caragialét, akik döbbenetesen bánnak a nyelvvel. Ha szerencsém van, azon a nyelvi ösvényen taposunk, ahol a nagyok. A trágárságról meg annyit, hogy ha dramaturgiai funkciója van, akkor nem lehet leváltani, különben olyan szépelgés lesz belőle, amit nem tudok jó szívvel sem rendezni, sem nézni.

Fotó: Walter Péter

- A szövegírásban milyen volt a munkamegosztás?

- Bármilyen meglepő, demokrácia hívő vagyok. Ha húsz ember gondolkodik valamiről, akkor egyrészt sok jót fognak mondani, másrészt belátják, milyen nehéz jó szöveget írni... Iso leginkább dramaturgként vett részt a munkában, sokat segítettek a színészek, és én is dolgoztam rajta.

- A Vízkeresztet 2011-ben bemutatta a Kaposvári Egyetem végzős színészosztályával szabadtéren. Mennyi maradt abból a változatból?

- Alig. A nagy történet ugyanaz, de a részletek jelentős változáson mentek át. A Vízkereszt dramaturgiájával bizonyos pontokon nem tudok egyet érteni. Ezeket eltávolítottam akkor, amikor az egyetemi előadás készült. Akit ez zavar, bátran vegye le a polcról a könyvet, és olvassa el.

- Az öt és fél óra volt, a kecskeméti milyen hosszú lesz?

- 3 óra, maximum. Ebből a szempontból is teljesen más a kettő. A kaposvári szabadtéri előadás volt. Ott nem arról van szó, hogy megszólalsz, és meg kell teremtened a pillanatot. Hanem megszólalsz, és abban a pillanatban elmegy fölötted egy repülő. Arra bátorítottam a hallgatókat, hogy bátran bánjanak az idővel: akkor szóljanak, ha indokolt. Ha bejön valami zavaró tényező, akkor inkább várjanak. Persze közben meg kellett őrizni a szituációt, ami rettentő nehéz. Szerintem nagyon sokat tanultak abból az előadásból, ahogy én is. Soha nem csináltam ilyet előtte, de most már nem ijednék meg egy hasonló munkától.

- Nem érezte úgy, hogy ehhez nem szívesen nyúlna még egyszer?

- De. Csakhogy az igazgató úr és a főrendező azt mondta, hogy a Vízkeresztet szeretnék. Féltem tőle, persze, de most már túl vagyok rajta.

 Mohácsi István és Mohácsi János

WILLIAM SHAKESPEARE
alapján,
Lévay József, Nádasdy Ádám és még sokan mások fordítása nyomán

VÍZKERESZT
vígjáték

Orsino, Illíria hercege SZEMENYEI JÁNOS
Olivia, fiatal grófnő MÄRCZ FRUZSINA
Malvolio, nemesember, háznagy Oliviánál KŐSZEGI ÁKOS
Curio, Valentin urak a herceg kíséretében RÓBERT GÁBOR, FARKAS ÁDÁM
Fernando ( KÖRTVÉLYESSY ZSOLT
Sylvia DEMETER HELGA e.h
Edit, vízimentő DECSI EDIT
Viola, fiatal nemeslány (átöltözve mint Cesario) TROKÁN NÓRA
Sebastian, Viola ikertestvére NAGY MÁRK e.h
Antonio, vízimentő, Sebastian oltalmazója HEGEDŰS ZOLTÁN
Kapitány, Viola megmentője, Pap FAZAKAS GÉZA
Nemes Böffen Tóbiás, Olivia nagybátyja (Böghy Tóbi) KOCSIS PÁL
Mária, Olivia komornája CSAPÓ VIRÁG
Vitéz nemes Keszeg-Fonnyadi András ZAYZON ZSOLT
Lucinda SIRKÓ ANNA
Bianca }nők Tóbi kíséretében DECSI EDIT
Feste, házibolond JANKOVICS PÉTER
1.rendőr FARKAS ÁDÁM
2.rendőr RÓBERT GÁBOR

Zenészek: Puskás Gyula, Tóth Jázmin, Benedek Péter

Díszlettervező: Khell Zsolt

Jelmeztervező: Remete Kriszta

Dramaturg: Mohácsi István

Zeneszerző: Kovács Márton
Súgó: Ba Éva

Ügyelő: Domján Sándor
Rendezőasszisztens: Vári János

Rendező: Mohácsi János

BEMUTATÓ:

2016. szeptember 30.

Kecskeméti Katona József Színház