80 éves lenne Václav Havel - Kiadják titkos börtönnaplóját

80 éve, 1936. október 5-én született Prágában Václav Havel cseh író, drámaíró, a kommunizmus időszakának legismertebb cseh ellenzéki személyisége, 1989 és 1992 között Csehszlovákia, majd 2003-ig az 1993-ban létrejött Cseh Köztársaság első köztársasági elnöke.

 Színházi technikusként dolgozott

Az egyik leggazdagabb cseh nagypolgári családból származott, egykoron övék volt Prága egyik legelőkelőbb palotája és több filmstúdió is. A kommunista Csehszlovákiában csak esti tagozaton végezhette el a gimnáziumot, majd két évig műszaki főiskolán tanult. Katonaéveinek letöltése után színházi technikusként dolgozott, 1961-ben került a Divadlo Na zábradlí (Színház a Korláton) színházhoz, ahol dramaturg, rendezőasszisztens, majd sikeres házi szerző lett, 1967-ben diplomázott a művészeti akadémia színházművészeti karán.

Börtönnaplója is megjelenik
    

Az 1968-as "prágai tavasz" idején tevékeny szerepet vállalt az "emberarcú szocializmus" megteremtésének kísérletében, ezért a Varsói Szerződés augusztusi katonai intervenciója után betiltották műveit, és csak sörgyári munkásként tudott elhelyezkedni. A "normalizációnak" nevezett visszarendeződés ellen minden módon tiltakozott, a hetvenes évek közepén Gustáv Husák kommunista pártfőtitkárhoz, államfőhöz intézett nyílt levélben emelt szót az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Az 1975-ös helsinki záróokmány aláírását követően a csehszlovákiai emberi jogokért küzdő Charta '77 ellenzéki mozgalom első szóvivője lett. Emiatt a hatóságok folyamatosan zaklatták, a következő évtizedben számtalanszor letartóztatták, háromszor ítélték el, és öt évet töltött börtönben. (Születésnapján kerül a cseh könyvesboltokba 1977-ben írt börtönnaplója, amely két éve került elő.) A diktatúra idején drámái, esszéi odahaza csak szamizdatban terjedtek, de darabjait külföldön számos helyen játszották, esszéit sok nyelvre lefordították, írói és emberi jogi tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el.

A rendszerváltó erők élére állt
    

1989 őszén, a "bársonyos forradalom" előestéjén még börtönben ült, de kiszabadulása után a rendszerváltó erők élére állt. Részt vett a Polgári Fórum megalapításában, majd a mozgalom jelöltjeként 1989. december 29-én Csehszlovákia elnökévé választották, és 1990 júliusában újra elnyerte a tisztséget, amelyről 1992-ben Csehszlovákia általa ellenzett megszűnése miatt lemondott. Az önálló cseh állam létrejötte után, 1993. február 2-án őt választották a Cseh Köztársaság első elnökévé, 1998-ban újabb öt évre meghosszabbított mandátuma 2003. február 2-ig szólt. Ezt követően kivonult a nagypolitikából, neve és személyisége azonban továbbra is Csehország "védjegye" maradt. A világ politikusai, művészei az ő kedvéért szívesen látogattak Prágába. A belpolitikában már ritkábban hallatta szavát, de következetesen síkra szállt az emberi jogok tiszteletben tartásáért, többek között támogatta a kubai és a fehérorosz ellenzéket, bírálta a mianmari diktatúrát.

Megszámlálhatatlan kitüntetéssel ismerték el
    

Václav Havel kétszer nősült, gyermeke nem született. Első felesége, Olga - akihez börtönlevelei szóltak - 1996. január 27-én rákban halt meg, másodszor egy népszerű színésznőt vett feleségül. A hosszú ideig láncdohányos Havel egészsége a börtönben töltött évek alatt maradandó károsodást szenvedett, a kilencvenes években többször esett át életmentő műtéteken. "Nyugdíjba vonulása" után egészségi állapota egyre romlott, egykori álmát - szerette volna végigautózni a világot - már nem tudta megvalósítani. 2011. december 18-án hunyt el vidéki házában az észak-csehországi Óriáshegység Hrádecek nevű falujában.
    

Václav Havel irodalmi és közéleti, politikai tevékenységét megszámlálhatatlan kitüntetéssel, díjjal, címmel ismerték el. Nemzetközileg elismert drámaíró volt, legsikeresebb neoavantgárd darabjai: Kerti ünnepély, Koldusopera, Audiencia, Verniszázs, Tiltakozás, Largo desolato, Kísértés. Börtönlevelei Levelek Olgának, önéletrajzi beszélgetései Karel Hvízdalával Távkihallgatás, valamint Kérem, röviden címmel jelentek meg. Nem sokkal halála előtt fejezte be a prágai tavasz ihlette Távozás című drámáján alapuló film forgatását.
    

Bár egy interjúban rá jellemző módon furcsa, szinte hihetetlen véletlenek sorozatának minősítette életét, mégis személyiségének, tetteinek köszönhetően a kelet-európai rendszerváltás és az újkori cseh történelem jelképévé vált. 2013-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése díjat nevezett el róla, amelyet emberi jogvédő személyeknek, szervezeteknek ítélnek oda, ugyanabban az évben Budapesten posztumusz díszpolgár címet kapott. Szobra áll kedvenc prágai kávéházában és a cseh főváros Nemzeti Színházában, 2014-ben leleplezték le mellszobrát az amerikai Kongresszusban. A prágai nemzetközi repülőtér, számos közterület, intézmény és az általa alapított könyvtár őrzi nevét. Idén a prágai Szent Vencel-templom új harangjára vésik rá nevét és mellé egy szívet; utóbbit ugyanis gyakran használta levelezésében az aláírása mellett.