"A kételkedés nem negatív dolog" - Keszég László a Tragédiáról

Húsz év után október 7-én láthatja újra Madách Imre örökbecsű művét, Az ember tragédiáját a miskolci közönség. A premier előtt Keszég László rendezőt kérdezte az Észak-Magyarország.

 

Az Észak-Magyarország cikkéből:

 

"Mint minden magára valamit adó magyar ember, én is ismertem ezt a művet. Fiatalabb koromban kellőképpen előítéletes voltam én is Az ember tragédiájával kapcsolatban: ósdi, érthetetlen, nem mai magyar nyelven megírt valamicsoda. Később, amikor tetemes színházi ismeretre tettem szert elméletben és gyakorlatban egyaránt, rájöttem, hogy ez a kivételes mű az egyetlen igazi, komoly misztériumjáték, amit magyar szerző írt. Benne van a misztériumjátékok valamennyi tradíciója, például az 'akárki', aki mindannyiunk képviselője, aki egyedül bejár minden dimenziót. Ezáltal persze egy fejlődési regény is kialakul egyben: ifjúból egy érett férfi lesz" - mondta Keszég László.

 

keszeg laszlo

Fotó: Bujdos Tibor, boon.hu 

 

A rendező szerint Ádám megtanulja a kételkedést, mint olyat kezelni. "Fontos, hogy általa mi is megértjük - hiszen mindannyian Ádámok vagyunk -, hogy mennyire fontos kételkedni. A kételkedés nem negatív dolog, hanem az élet fontos eleme: az önmagunknak és másoknak feltett kérdésekkel vagyunk képesek továbblépni. Ez a fajta gondolkodásom a műről megvan már pár éve, és tudtam, hogy előbb-utóbb találkoznom kell ezzel a meghódítandó magassággal" - tette hozzá.

 

Keszég László hangsúlyozta, Az ember tragédiáját - mivel Madách Imre régies magyar nyelven írta - szinte újra le kell fordítani magyarra. "Amikor jött a lehetőség itt, a Miskolci Nemzeti Színházban, azonnal kaptam az alkalmon. Nem érezném teljesnek a rendezői tevékenységemet, ha ezt nem próbáltam volna meg. Azért tartom csodálatosnak Madách művét, mert egyenletesen van benne elosztva az általános érvényű tanítás és a regionális érvényű tapasztalat, azaz a középkelet-európai ember minden tudása és tévedése. Pluszban még az is, hogy hogyan viszonyulunk a mindenkori szeretethez, szerelemhez. (...) Az ember tragédiája olyan, mint egy szépen nyíló rózsa. Az előadást készítő csapat minden tagjának ez az élménye, ahogy érzékeli a rózsa kinyílását, ahogy egyre többet enged megmutatni a szépségéből. Természetesen mindig voltak, vannak és lesznek olyanok, akiket ezek a 'miért is vagyunk a világon' jellegű kérdésfeltevések nem érdeklik ilyen formában, és én őket is megértem. Azt látom, hogy vannak olyanok, akiket vagy elsőre beszippant a mű hatása, vagy véglegesen és végletesen elutasítják. A csapatomon azt látom, hogy őket is beszippantotta a mű" - árulta el az előadás rendezője.

 

Forrás: Észak-Magyarország

 

süti beállítások módosítása