A CAFe Budapesten mutatják be október 16-án az Óbudai Danubia Zenekar legújabb, Bélamese című előadását, amelyben egy varázslatos történet útján ismerkedhetnek meg a gyerekek Bartók Béla zenéjével.
Bartókot még ma is előszeretettel sorolják a nehezen befogadható, modern zeneszerzők köré. Akik a legjobban cáfolhatják ezt a tévhitet, azok éppen a gyerekek. Ezért is nekik szól az Óbudai Danubia Zenekar legújabb előadása, a Bélamese.
A történet egy képzelt, poszt-apokaliptikus világban játszódik, ahol az emberi civilizáció immár totális győzelmet aratott az élővilág felett, elpusztítva mindent, maga alá gyűrve az egész természetet. Ebben a sivár világban tilos különbözni, szembeszegülni a világ Urának, a gonosz Öreg Apónak az akaratával. A mese főhőse itt a Legkisebbik Fiú, aki bátyjaitól különbözik: képes ugyanis álmában újrateremteni a természeti világot, fákat, erdőt, és az erdőben magát a csodaszarvast is. Számos szuperhős száll be a küzdelembe mindkét oldalon, ám végül nem lehet kétséges a Legkisebb Fiú győzelme, aki zenéjével legyőzi az egyformaság fény és zaj-világát.
A Bélamese voltaképpen egy újraértelmezett, a Cantata profana szövegéből kiinduló, posztapokaliptikus, szerelmi csodaszarvas történet, ennek szöveges részeit olvassa majd fel az előadáson Galkó Balázs. A történet keretei közé ágyazva pedig megelevenednek Bartók művei a Concertótól kezdve a Csodálatos mandarinon át a Táncszvitig.
A zenekar művészeti vezetője, a darab összeállítója, Hámori Máté a Fideliónak azt mondta, bízzunk a gyerekünkben. „A gyerekeket nem szabad lebecsülni, sokkal fejlettebb az érzelmi intelligenciájuk, mint azt gondolnánk. És ebben nincsenek köztük különbségek, ezt magam is tapasztaltam, amikor szinte az egész országot bejártam a gyerekelőadásainkkal. A legkisebb vidéki falutól a legelitebb budai elit iskoláig mindenhol pontosan és ugyanúgy értették a zenét és mondanivalót. A gyerekek még nem tudják, hogy Bartók zenéje “nehéz”, számukra nincsenek ilyen kategóriák, mert még nem tanították meg neki, hogy ettől a zenétől tartani kell, vagy éppenséggel nem szabad, hogy tessen. Ők még ideális befogadók: hagyják, hogy átfolyjon rajtuk a zene és hasson rájuk. Hiszen a zenét elsősorban nem érteni, hanem érezni kell. Bíztatni és kérni szeretném a szülőket, hogy hagyják, hogy a gyerekeik természetes nyitottságuk segítségével interakcióba lépjenek Bartók zsenijével. Bátran ajánlom az előadást már hat-hét éves kortól.”
Fidelio, odz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.