"Egyre csak Fodor Gergő jár az eszemben. Tudtam, hogy beteg, aztán együtt reménykedtünk, hogy tán mégis megúszta. A műtét után gyorsan visszajött dolgozni a Stúdió k-ba, és ha beléptem, mindig ott volt. És sokszor néztem mellette, az ő kis kuckójából az előadásokat, és mindig beszélgettünk, akkor is, amikor neki ez már nehezére esett. Odatartozott, a Stúdió k-hoz, az meg őhozzá. És most tudtam, hogy megint nagyon beteg, és nem, váratlan nem volt ez az egész, csak nagyon fáj mégis. Nem volt a barátom, de ha eszembe jutott, vagy valaki emlegette, mindig elmosolyodtam, mert Gergő ilyen volt."