A Jóban Rosszban és a Beugró Plusz produkciókból is ismert Debreczeny Csaba idén ősszel eljött az Örkény Színház kötelékéből. Többek között erről is beszélt az Egy, kettő, három bemutatójára készülődve.
Hány évig voltál az Örkény Színház tagja?
15 évig, most nyáron szerződtem el. Lekopogom, egyelőre elkezdett kinyílni a világ. Az Örkény talán az ország legjobb társulata, teljes embert követelt, talán ha kétszer vendégeskedtem másik színházban. A János király után, úgy éreztem, elkerültek az izgalmas szerepek, így eljött a váltás ideje számomra. Most szabadúszok, ami nem új számomra, az Örkény előtt négy évet már dolgoztam így.
Milyen tervekkel vágtál neki a társulaton kívüli világnak?
A film eddig nem nagyon keresett, remélem, ez most megváltozik. Elhívtak egy nyolc részes sorozatba, nagyon élvezem a forgatást. A Kultúrbrigád és Znamenák István rendező felkérése is jókor jött. Ott van még a Beugró Plusz, és lekopogom, egyelőre az egyik munka adja a másikat.
Milyen Molnár Ferenc-darabban játszani egy színész számára?
Kétszer játszottam eddig Molnár Ferencet, az Üvegcipőt és a Farkast. A Farkas méltatlanul elfeledett, csodálatos darab, három totálisan különböző szerkezetű és stílusú felvonásból áll össze, mégis egységes tud maradni. Molnár Ferencet játszani adomány. Szinte tökéletes darabokat írt, színpadi érzéke hibátlanul működik, mind a nagy egész, mind a poénok kidolgozottsága terén. Mindeközben rettenetes mélységekbe tud hatolni. Erre a legjobb példa a Liliom, aminél kevés szebb és mélyebb darab van a földkerekségen.
Az Egy, kettő, háromban Felixet játszod, aki kevésszer tűnik fel a színen, mégis nagy eséllyel emlékeznek majd rá a nézők. Mennyiben különbözik a felkészülés az ilyen epizódszerepeknél?
Kevesebbet kell próbálni, de ugyanazzal az igényességgel. Nem kell mindennap széthajtanom az agyamat meg a lelkemet, de ez is főszerep, csak két jelenet hosszáig. Sokunknak, akik Norrison bankigazgató irodájába érkezünk, egy-egy gyors villanásra van lehetőségünk. Ezek kabinetszerepek, ilyenkor abból a néhány helyzetből és fordulatból kell kihozni a legtöbbet.
Milyen különlegessége lesz az előadásnak?
Bár még javában alakul minden, de Molnár Ferenc szerzői instrukciója egyértelmű, és attól nemigen lehet eltérni: a cselekménynek egy óra alatt kell lezajlania. Emiatt pergőbb és feszesebb tempót kell tartani, mint amihez a nézők hozzászokhattak.
Mi mozgatja az Egy, kettő, három szereplőit?
Csak a látszatok számítanak. A felszínt kell mindenáron fenntartani. Norrison e célra kész masinériát működtet, miközben emberszámba is alig veszi a körülötte levőket. Olaj, mondja, miután valami kedvességgel illette a neki szolgálót: Emberi gesztusai is a nagy masinéria olajozott működését szolgálják.
Mi a titka, hogy Molnár Ferenc majd' száz év alatt sem avult el?
Talán, hogy nem sok minden változott Magyarországon a ’10-es, ’20-as évek óta. Hazug látszatok épülnek ma is, hadseregnyi ember kézivezérelten dolgozik, hogy eltakarja a valóságot a szemünk elől. Annyi változott, hogy mostanra már helikopterről szórják a propagandát. Molnár tisztán látta és briliáns módon láttatja ezt az álságos világot, és az ezt működtető esendő embereket.
Bíró Dénes
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.