„Aki klasszikán marad, az már tényleg elvetemült”

A Fidelio új sorozata a művészképzők életébe enged bepillantást. Elsőként Szász Emese nézte végig, hogyan telik Kovács Kristóf végzős balettművész-növendék egy napja.

„Nyolc – mi tagadás – szép fiú áll a rúd mellett, éppen a bemelegítő gyakorlatokat végzik mindennapos rutinjuk részeként, élő zongorakíséretre” – írja, de ez csak a kezdet. Mégis megkerülhetetlen, hiszen „nagyon komoly sérüléseket lehet szerezni egy-egy rosszul kivitelezett mozdulat, félresikerült emelés, ugrás következtében. Kristóf elárulja, nagyjából mindenki folyamatos fájdalmakkal küzd, csak van, aki hamarabb kiáll egy-egy gyakorlatból, mások pedig tovább feszítik a húrt – ez utóbbi csoportba tartozik ő is.”

             Kovács Kristóf (középen) - fotó: Kaszás Tamás / Fidelio

A cikkből kiderül az is, mi történik a repertoire és mi az emelés órán, miért baj az, ha egy táncosnak szűk a csípője és mozgékony a válla, mit ehetnek a növendékek és mit nem, és miért elvetemült az, aki kitart a klasszikus balett szak mellett.

Az elméleti és gyakorlati órák mellett a napba bele kell férnie a jelmezpróbának és a rekreációs kezeléseknek is. Utóbbiakra a rendkívül nagy fizikai terhelés miatt van szükség: „Kristófnak a dereka és a háta is fáj, de most a lábfejét kezelteti. Ez a terület nemcsak a balerinák, de a férfi balett-táncosok esetében is hatalmas terhelésnek van kitéve, többek között az emelések és az ugrások miatt. De ez még „semmi” ahhoz képest, hogy fáradásos csonttörésre is akad példa. Mivel általában a hétvégék is próbákkal telnek, az izmoknak és csontoknak csak nyáron van idejük regenerálódni, de az is mindenkinek egyéni döntése, hogy pihen, vagy pedig hosszabb-rövidebb mesterkurzusokkal tölti ezt az időt. Kristóf inkább csak rövidebb, egy-két hetes kurzusokra jár ilyenkor, szerinte az izmoknak is kell ennyi szünidő.”

És hogy miért éri meg mégis balettintézetbe járni? „Hogy a színpadon lehetek és táncolhatok, akkora élmény, amit semmi nem tudna pótolni” – szól Kovács Kristóf válasza.