Dönteni életről és halálról

Egy előadás, ahol a nézők dönthetnek bűnről és ártatlanságról. Turbuly Lilla a 7óra7-en, Kállai Katalin az Art7-en írt róla kritikát. Az egyikük döntött, a másikuk nem. 

A budapesti Katona József Színház október 8-án bemutatott előadása egy tárgyalótermi helyzetben a nézőket mint az esküdtszék tagjait hozza döntési helyzetbe. Terroristák eltérítenek és egy teli stadion felé irányítanak egy utasszállító repülőgépet, amit egy vadászpilóta a becsapódás előtt, az egyértelmű parancs ellenére lelő, 164 ember életét oltva ki. Dömötör András rendezésében Kiss Eszter a bírónőt, Kovács Lehel a vádlottat, Fullajtár Andrea  a vádlót és Mészáros Béla a védelmet alakítja. A tanú szerepében Rajkai Zoltán, az egyik áldozat feleségeként Rezes Judit látható.

      Terror - Mészáros Béla (fotó: Dömölky Dániel)

Turbuly Lilla kritikája az előadás joggyakorlati értelemben vett precízségét emeli ki, de ennek  hátulütőjét is megnevezi: „A Terrorból egyértelműen érződik, hogy egy gyakorló jogász írta. Pontosan és szakszerűen idézi meg a bírósági tárgyalótermek világát (…) De hiányzik belőle az irodalom. Hiányoznak belőle a hús-vér emberek. Típusokat kapunk, pontosan adagolt érveket és ellenérveket, a jogfilozófia néhány alapvetését, ami szinte esélytelen az érzelmi és erkölcsi matematikánkkal szemben.”

Az előadás legfontosabb érdemeként a saját véleményünk átgondolását nevezi meg: „Bevallom, én másként döntöttem, mint ahogy azt előzetesen gondoltam volna. És ebben van a Terror legnagyobb erénye: hogy mérlegelésre, a másik oldal érveinek átgondolására késztet. Egy olyan országban, ahol előszeretettel minősítünk és döntünk zsigerből, oldalak és előítéletek alapján, ez nem kis dolog.”

      Terror - Fullajtár Andrea, Kovács Lehel (fotó: Dömölky Dániel)

Az október 8-ai bemutatón 60-an felmentették, 41-en elítélték a vadászpilótát, egyvalaki pedig tartózkodott. Ez az egyvalaki, Kállai Katalin kritikájában azt is kifejtette, miért döntött úgy, hogy nem dönt. „Nem lehet vitatni, színházi értelemben remek ötlet az esküdtek szerepét a közönségre osztani. Ha az előadás szűk két órája alatt el-elmélázna a néző, azonmód vissza is csekkol a történetbe, hogy a rá osztott szerep szerint egyetlen fontos momentum se kerülje el a figyelmét” – írja magáról az alaphelyzetről.

A szöveg megformáltságával és logikai felépítettségével kapcsolatos kritikája mellett leginkább a tragikumot hiányolja: „Egyedül a pilóta az, akinek a sorsa drámai módon a szemünk előtt dől el, hogy azt ne mondjam, a néző maga dönt róla, de ennek a sorsnak a szorító, mindent elsöprő tragikuma nincs igazán belekódolva a szövegbe.” Ezzel összefüggésben a nézői döntéshozatalt a valódi tragédia figyelmen kívül hagyásának tartja: „A tragikumot tehát nem a pilóta sorsának eldöntése rejti, hanem a döntés lehetetlensége. Mert az, ugye, egyértelmű, hogy csak rossz döntés születhet.”