A Színházak Éjszakája kapcsán a 7óra7 cikke egy mesében foglalta össze a Kolibri Színház múltját és jelenét.
„Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egyetlen professzionális bábszínház Budapesten. De talán az egész országban” – kezdődik a fabula. „Mígnem egyszer csak (1992-ben) a Budapest Fővárosi Közgyűlés mit nem gondolt? Elérkezettnek látta az időt arra, hogy ebből az egyből immár kettő legyen. Magához kérette Novák János zeneszerző-rendezőt, és azt mondta neki, hogy az új színház neve ettől kezdve Kolibri Színház legyen” – érkezik el a mese a színház létrejöttéhez.
A cikk kitér arra is, hogy a teátrum a gyermek korosztálynál idősebbek számára is ajánl előadásokat: „A Kolibri Pincében nagyiskolásokat és középiskolásokat is rendszeresen kínál meg olyan korosztályos témákkal, amelyek az iskolai oktatás vagy a baráti közösségek keretein belül talán kibeszéletlenek maradnának.”
kettős:játék a Kolibriben - Alexics Rita, Bartos Ágnes (fotó: Bottyán Marcell)
Ahogy az ott folyó drámapedagógiai munkát is említi: „Jelen pillanatban tizenhét előadásukhoz kapcsolódik színházpedagógiai program, és amellett, hogy drámafoglalkozásokat kínálnak ezekhez a bemutatókhoz, és a tanárok számára műhelyfoglalkozások keretén belül drámapedagógiai támogatást adnak, az előadásokat feldolgozó írott anyagokkal is segítik a pedagógusok munkáját.”
Azt sem hagyja szó nélkül a cikk, hogy a Kolibri a kisgyermekeknél fiatalabbak, a csecsemők számára is létrehoz produkciókat. „Személyes tapasztalatom nincsen, és nem is nagyon tudom elképzelni, amint szoptatós anyák a gyermekeikkel a jobb, kedvesükkel a bal karjukon zenélő előadást néznek, de tény, hogy hallottam már jókat róla. És ha létezik csecsemőúszás, és azt is mondják, hogy egy gyermek már a hasban is érzékeny a harmóniára és a disszonanciára, akkor miért is ne?!” – írja a cikk szerzője.
„A Kolibri Színház egy olyan hely, pontosabban három hely, ahová a csecsemőtől a fiatal-, illetve örökifjúkorig érdemes lehet ellátogatni” – ajánlja a színházat a publicisztika.