"Mit művelek én itt az adófizetők pénzén?"- teszi fel a kérdést Pál András. Kritikai szemle az Iván, a rettenetről.
A Radnóti apró terével mindenesetre csodát művel Pater Sparrow díszlete. De lesz-e az évadnyitó előadásból egy új korszak kezdete? Urbán Balázs (Art7) és Marik Noémi (7óra7) kritikáját szemléztük.
A kérdést Urbán Balázs teszi fel kritikája végén. Úgy látja, ifj. Vidnyánszky Attila és a Bulgakov-darabot átíró Vecsei H. Miklós stiláris értelemben azt az utat választja, amit a budaörsi Liliomfival és a gyulai III. Richárddal a múlt évadban kijelöltek, „a rendezői koncepciót pedig jórészt elsöprő lendületű színészi alakítások érvényesítik”.
Fotó: Dudás Ernő
A darab szerint egy feltaláló időgéppel a jelenbe, mégpedig éppen egy házmesteri pozícióba repíti Rettegett Iván cárt, a házmester viszont a múltban landol, és igen gyorsan belejön a diktátorkodásba.
Urbán Balázs úgy látja, a rendezés felerősíti a történet abszurditását, a kafkai szorongató légkör azonban sok geggel társul, aktuálpolitikai utalások viszont csak nyomokban vannak jelen, az előadás inkább a gyarló emberi természet ábrázolására koncentrál.
Marik Noémi ezt máshogy látja: „Rövidzárlattal és a „Nem értem” konok hajtogatásával kezdődik az ifj. Vidnyánszky Attila rendezte előadás a Radnótiban. Nincs is mit érteni azon az értelmetlen és érthetetlen világon, ami itt a színen kibontakozik előttünk, és amely a körülöttünk lévő világot tükrözi csupán. (…) Olyan elrugaszkodottan s gátlástalanul őrült világ ez, hogy nem lepődünk meg, ha az egyik színész, jelesül Pál András rendre kiszól szerepéből: Mit művelek én itt az adófizetők pénzén?"„
Petrik Andrea és Rusznák András az előadásban (fotó: Dudás Ernő)
„Izgalmas színház ez. Egy csöppet talán túlhajtják, ám még ezen is jól érződik az az elementáris vágy, hogy egy generáció hangját tolmácsolják, amely nem érti, mi ez az őrület, ami körülveszi” – összegzi álláspontját.
A színészi alakításokat mindkét kritika dicséri, és mindketten külön kiemelik Petrik Andrea játékát.