Pintér Bélától mindenki megkapja a magáét

Mit gondol a világról, amiben élünk, és hogy lett Pintér Bélánál anyakönyvvezető azért, mert nem tudott néptáncolni? Thuróczy Szabolccsal a 7óra7 készített interjút.

Az Aranyélet című filmsorozat társadalomkritikája kapcsán Thuróczy Szabolcs nem rejti véka alá saját társadalomkritikáját sem: „Egy agyatlan, lélektelen politikai kultúra vesz körül minket, a hatalomért való eszetlen ragaszkodással.  Minderről nem beszélni bűn lenne.” De ennél konkrétabban is fogalmaz: „Az újgazdag és a fehér galléros bűnöző nálunk lassan már ugyanaz. Szinte nevekre lebonthatjuk, hogy ki az a hat-nyolc ember, aki mozgatja ezt az egész országot gazdaságilag és politikailag. (…) Komoly európai országokban ezért börtönbe kerülnének, de Magyarországon mindent meg lehet úszni.”

Az Aranyéletben (fotó: Sághy Tímea)

Az interjúban a színészi pályája kezdetéről is beszél, amikor Gaál Erzsébettel dolgozott Nyíregyházán, majd később ugyanott Zsótér Sándor is megjelent előbb dramaturgként, majd rendezni kezdett. „Gaál Erzsi mondta Zsótérnak, hogy rendezzen, mutassa meg azt a sok őrületet, ami a fejében van” – fogalmazta meg a váltás pillanatát Thuróczy Szabolcs. „Mondhatom, hogy megfertőződtem a színházzal” – összegzi a kezdetet.

Arról is mesélt, hogy amikor Zsótér Sándor Szolnokon lett főrendező, ő is vele ment, majd amikor „Zsótér nem tudta végigvinni, amit akart, mert méltatlan, buta csatározásokkal kellett szembenéznie”, és a Szkénében rendezett, ismét vele tartott. Itt ismerte meg Pintér Bélát, akivel Zsótér Mizantrópjában „két szenilis bájgúnárt” alakítottak. Az is kiderül az interjúból, hogy Pintér Béla első saját rendezésében, a Népi rablétben, Pintér olyan színészeket keresett, akik tudtak néptáncolni. „Én mondtam, hogy nem tudok, így lettem az anyakönyvvezető” – mesél első Pintér-rendezésbeli szerepéről Thuróczy.

      Csákányi Eszterrel A 42. hét előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

„Az én egyéniségemre szabni a szövegeket nem olyan nehéz Bélának, mivel ismeri a szóhasználatomat, a hülyeségeimet” – mondja azzal kapcsolatban, hogy Pintér Béla mindig a társulat valamelyik tagjára írja a darabjait. Ahogy a legújabb Pintér-darabok egyre hangsúlyosabb, múlttal és jelennel való szembenézéséről is elmondja, hogy Pintér Bélát „feszíti, hogy mi történik ebben az országban, és a színház az eszköze, hogy ezt megmutassa”. De azt is jelzi, Pintér a társadalomkritikájában semelyik politikai oldalnak nem kötelezi el magát, tőle „mindenki megkapja a magáét”.

A 7óra7-en megjelent kritika teljes terjedelemben itt olvasható.