„Nem lehet valamit tizenévig játszani büntetlenül” – Interjú László Zsolttal

Miért jött el Székesfehérvárról? Milyen volt az Iván, a rettenet próbafolyamata? Miért adta vissza szerepét A vágy villamosában? A Színházi 10 perc László Zsoltot kérdezte.

László Zsolt esetében még mindig megkerülhetetlen, hogy a Nemzeti Színházban eltöltött éveiről kérdezzék. Pifkó Szera is ezzel kezdte az interjút. „A Nemzetinek az utolsó három éve, főleg az utolsó kettő az olyan izzás volt, és annyira összekovácsolta a társulatot. Nagyon együtt voltunk, sok mindenről szólt, ezért próbáltam elnyomni magamban azt az érzést, hogy bárhová megyek, ne ezt keressem. Ilyen az ember életében, ha adódik, akkor az egy őrületes ajándék, mert általában még ehhez közeli élményt sem tud adni egy szakmai társulat” – vallotta erről a színész.

Fotó: Toldy Miklós

Székesfehérvártól három év után vett búcsút, amikor az idei évadtól a Radnóti Színházhoz szerződött. Hogy miért? „Rá kellett döbbenjek arra, hogy egy vidéki színháznak a repertoárjába, hogyha hagyományos értelemben igazgatják, akkor abba bele kell férnie mindenfajta stílusnak, és mindenfajta közönségigényt meg kell próbálnia kielégítenie. Én ezzel természetesen nem értek egyet, de Fehérváron is ez történt, ez volt az egyik része, a másik pedig puszta logisztika. Bár nincs messze Székesfehérvár, de minden Budapesthez köt. Egész egyszerűen annyira megnehezítette az életemet, az egyéb munkák elvállalását, hogy döntést kellett hoznom.” De döntésében szerepet játszott az is, hogy Kováts Adél személyében új igazgatója van a színháznak, így friss erővel lendülhettek neki az új évadnak.

Az Iván, a rettenet próbafolyamata azonban ambivalens élményeket hozott: „A darab rendezőjét, a kis Vidnyánszkyt egy nagyformátumú fiatalnak ismertem meg. Igazi ambiciózus és nagyon karizmatikus csávó, nekem nagyon szimpatikus. Széthajtott minket, ezért nagyon fárasztó próbaidőszak volt, és nem volt egy felhőtlen repülés. Még egyelőre kevés örömünk van az előadásban, mert ez a próbaidőszak most nem az emberről való gondolkodásról szólt, hanem inkább improvizációkról, helyzetgyakorlatokról. Nagyon tanulságos volt. Ez is egyfajta színház és szórakozás. Nehéz belülről megítélni, mert mi a színpadról inkább a meló részét érezzük, azt hogy milyen fárasztó és koncentrációt, ritmust és tempót igényel az előadás. Megpróbáltató agyilag és fizikálisan is.”

László Zsolt az Iván, a rettenet előadásában (fotó: Dudás Ernő)

László Zsolt őszintén beszélt arról is, miért adta vissza a Budapesti Kamaraszínház bezárása óta a Pesti Színházban játszott főszerepét A vágy villamosában: „úgy éreztem, hogy már messze kiöregedtem abból a szerepből. Már nem sikerült az, hogy fél hattól, hétig eljussak oda, hogy én elhiggyem magamról, hogy az az erőtől kirobbanó fiatalember vagyok, aki amúgy már nem vagyok. Arra gondoltam, ha csak négy nézőben megfordul egy évadban, hogy ez az öreg színész mit ugrál ebben a szerepben, akkor az már rossz. Kellemetlenül éreztem magam a színpadon ebben a szerepben az elmúlt évadban, ezért tavasszal vettem egy nagy levegőt, és megváltam tőle. Nem lehet valamit tizenévig játszani büntetlenül. Ez az előadás már messze nem az, amit 1999-ben bepróbáltunk. El kell engedni dolgokat!”

(Az előadást a Pesti Színház továbbra is műsoron tartja, László Zsolt szerepét (Stanley Kowalskit) Orosz Ákos vette át. Blanche szerepében továbbra is Eszenyi Enikő látható.)

A teljes interjú itt olvasható.