„Mintha Észak-Koreában élnénk” – Interjú Petrik Andreával

Műszemekről, szereposztó díványokról és a Radnótiban kiplakátolt Népszabadságokról is kérdezte a színésznőt a Magyar Narancs.

Az Iván, a rettenetben sok furcsa kellék szerepel, a cukorból készült műszemtől a vodkás uborkáig. Petrik Andreának mindez nem idegen terep, hiszen „kellékosztályba” járt: „Marton László osztályában végeztem, sokszor poénkodtak is rajtunk vagy mi magunkon, hogy Marton-osztály kellékosztály. A műtrágyától a szalmán át a fagallyakig minden volt az órákon. Sokszor nekünk kellett a díszletet és a jelmezeinket is kitalálni. (…) Zsótérnál például alig van valami: egy emelvény mondjuk, meg a szöveg. Ki milyen metodika alapján dolgozik.”

Petrik Andrea az Iván, a rettenet előadásában (fotó: Dudás Ernő)

A színésznő az előadásban egy dívát játszik, akiért bolondulnak a rendezők. Köves Gábor arról is kérdezte, történt-e vele valaha ilyen a valóságban.

„Egy bizonyos pontig csak jó, ha a színészt szereti a rendező, mert nem mindenki szereti a színészeket. (…) Mondják, hogy egy bizonyos szinten természetes, ha a rendező szerelmes a színésznőjébe. Én mindenesetre ezzel a klasszikus szereposztó díványhelyzettel, hál’istennek, nem találkoztam. Fura, hogy állítólag van ilyen.”

Az interjú időpontjában a Radnóti portálja a Népszabadság oldalaival volt teleplakátolva. Petrik Andrea szerint ez nagyon szimpatikus és kreatív ötlet: „Mindenki eldöntheti, minek veszi. Én már nem nagyon vagyok itt, a színházban, szabadúszó lettem, az Iván az utolsó bemutatóm, de nagyon kíváncsi vagyok, meddig megy el a Radnóti ebbe az állásfoglalós irányba. (...) Ma Magyarországon a jó dolgoknak éppúgy nincs következménye, mint a rosszaknak. Ijesztő ez a Kút körüli balhé. Mintha nem is tudom, hol élnénk. Észak-Koreában például.”

(A filmesek tiltakozásáról itt olvashat bővebben.)

A teljes interjú a Magyar Narancs 44. számában olvasható.