Boldog vagyok, stréber vagyok, Szonya vagyok - Interjú Hartai Petrával

A Vidéki Színházak Fesztiválján ő lett a legígéretesebb pályakezdő. Most Rozalindát játszik az Ahogy tetszikben. A szombathelyi színház színművésznőjével Ölbei Lívia beszélgetett a Vas Népében.

Hartai Petra a kaposvári egyetemen végzett, Kocsis Pál osztályában. Négy osztálytársával együtt hívták Szombathelyre. A válogatásról így beszélt: "Tudtuk, hogy van tétje. Arra nagyon emlékszem, hogy Jordán Tamástól mennyire meg voltunk illetődve. Jesszusatyám, itt van Jordán Tamás! És nézi az előadást." 

Szombathelyen az első komoly munkája a Parasztopera volt. Zenés szerep, holott Kaposváron énekből két évig fel volt mentve. "Az volt az alapvető tapasztalatom az énekléssel, hogy akarok valamit, de nem jön ki. Nem az jön ki, amit akarok. Mohácsi János nyugtatott, hogy nem lesz baj. Mindenki sokat segített az első perctől: Mertz Tibi, Szabó Tibike, Bánfalvi Eszter, Kiss Mari. Naponta ettem a Maci mézet. Leszoktam a dohányzásról. És egyszer csak elhittem, hogy sikerülhet."

Hartai Petra a Ványa bá előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)

A Ványa bá-ban Szonyát játszotta, és ezzel a szereppel komoly szakmai sikert aratott, ő lett a legígéretesebb pályakezdő a Vidéki Színházak Fesztiválján: "A Ványa-bá előadás Réthly Attilával szerencsés csillagzat alatt született: gondolkodó csapat jött össze. Nem az volt, hogy ettől eddig tart a munkaidő és viszontlátásra: próba után rendszeresen együtt maradtunk - Nagy Cili, Mertz Tibi, Réthly Attila -, sokat beszélgettünk. Valami jót akartunk összehozni közösen. (...) Szonya pedig - én vagyok. Mert amikor föltettem a kérdést, hogy nekem mi a legfontosabb ebben a lányban, és milyennek látják a többiek, akkor kiderült, hogy ő az, aki soha nem adja föl. Szonya egy kislány, aki sokat dolgozik. És én? Egy kislány vagyok, aki sokat dolgozik. Hát így. Jordán Tamás a premier után azzal fogadott, amit G.B. Show mondott egyszer kedvenc színésznőjének: Bevetted Londont!"  

Az Ahogy tetszik Rozalindájaként az előadás végén egyedül áll a színpadon, abszolút főszereplőként, ő vezényli a tapsrendet: "Nem tudom, hogy meg lehet-e szokni. Most már megdolgoztam, megdolgoztunk érte. Jönnek be a többiek mosolyogva - a közönség pedig tapsol. Ma például diákok nézték meg az előadást, és tetszett nekik, ez különösen nagy szó. A Ványa-bá bemutató után tapasztaltam meg igazán a taps erejét. Hogy mennyire kell, mennyire jólesik a visszajelzés: érdemes dolgozni." 

                           Bánfalvi Eszterrel a Makrancos Katában (fotó: Mészáros Zsolt)

A díj átvétele után a Thália Színház zuhanyzójában zokogott, és többször előfordul vele, hogy így tör ki belőle a feszültség, de alapvetően boldog embernek tartja magát: "Azt tapasztalom - és ebben van valami félelmetes - hogy sokan elfelejtenek körülnézni, megállni, hogy hahó, hol is vagyok, ki is vagyok, kik vannak mellettem: és örülni annak, amijük van. Én próbálom értékelni, azt, ami körülvesz."

A teljes interjú itt olvasható.