A nyugalom nyugtalanító elmaradásáról

A fesztiválelőadás elmaradásáról Szilágyi Máriát, a KDF fesztiváligazgatóját és Gáspárik Attilát, a marosvásárhelyi társulat igazgatóját kérdeztük.

Ahogy a Kortárs Dámafesztivál közleményét nyilvánosságra hozó cikkünkből már kiderült, az előzetes ígéretek ellenére a marosvásárhelyiek sokszoros fesztiváldíjas előadása, A nyugalom nem fog szerepelni a fesztiválon. Az érintetteket kérdeztük a váratlan változásról.

      Bányai Kelemen Barna (fotó: Adi Buolaca)

Szilágyi Mária fesztiváligazgatótól elsőként azt szerettük volna megtudni, hogy az előzetes kalkulációk ellenére miként alakulhatott ki ez a helyzet. “Mivel a Kortárs Drámafesztiválnak nincs nominált költségvetése, megpróbálunk minden témába vágó pályázati kiírásra pályázatot benyújtani, mert az a tapasztalatunk, hogy soha nem kapjuk meg a teljes igényelt összeget, már ha egyáltalán kapunk támogatást. A nehézséget a tervezésben az jelenti, hogy soha nem tudjuk előre, melyik pályázatunk nyer, és ha igen, mennyit. Ezzel nem vagyunk egyedül, minden hasonlóan működő fesztivál ezekkel a gondokkal küzd. A Nyugalom esetében is ez történt” - mondta el a KDF gazdája a fesztivál büdzséjével kapcsolatban.

Azt is elmondta, hogy miután kiderült, hogy az EMMI által megítélt támogatásnak az a része, amit a grémium kikötése szerint A nyugalom meghívására kellett fordítaniuk (1.800.000 Ft) nem elég a vendégjáték költségeire (3.664.820 Ft), megkeresték a marosvásárhelyi társulatot. Akik a pályázati eredmény ismeretében 47-ről 43 főre csökkentették az utazó létszámot, és a vendégjáték költségvetését a eredeti 3.664.820 forintról 2.850.000 forintra mérsékelték. Ekkor kezdődött el a hiányzó pénzforrások felkutatása.

Arra is rákérdeztünk, hogy ezután próbáltak-e közös megoldást találni a  marosvásárhelyi társulattal. „Folyamatosan tárgyaltunk velük, keresve a lehetőségét annak, hogy akár közösen, akár külön-külön próbáljunk meg forrásokat találni. Erre azonban a hiányzó összeg nagysága, az idő rövidsége, az erre a célra mozgósítható lehetőségek hiánya és a marosvásárhelyi színház későbbi tervei miatt végül egyik fél sem látott racionális esélyt.”

Fotó: Rab Zoltán

Szilágyi Mária arról is beszélt, mennyire bevett szokás a fesztiválok esetén a költségek megosztása a meghívott előadásokkal. „A nemzetközi fesztiválgyakorlatban sokféle megoldással lehet találkozni a meghívott előadások finanszírozását illetően. Van olyan, hogy egy fesztivál csak szállást és étkezést, valamint a fellépési lehetőséget biztosítja, és a fellépő társulat fizet minden felmerülő egyéb költséget, de számos más variáció is létezik. Ebből a szempontból a KDF esete sem tekinthető szokatlannak, partnerként tekintett a marosvásárhelyi színházra, mindkét félnek igazán fontos lett volna, hogy Budapesten is látható legyen az előadás.”

„Sajnos az óriási pénzhiány miatt (amivel a hazai független színházi szakma folyamatosan küzd) végül nem tudunk megállapodni. Mindkét fél hitt abban, hogy megvalósulhat a vendégjáték, reménykedtünk, de a puszta tények meghiúsították az elképzeléseinket” – összegezte a fesztiváligazgató a kialakult helyzetet.

Gáspárik Attilát, a marosvásárhelyi társulat igazgatóját is megkérdeztük. Elmondta, hogy a fesztivál „egyszerűen nem tudta a minimális feltételeket teljesíteni” a fellépéshez.

Fotó: Rab Zoltán

„Hogyan mehetnék oda a színészhez, hogy nyertetek tizenhárom díjat, és akkor most aludjunk egy aluljáróban, mert a pestiek látni akarják az előadást” – utalt a helyzet fonákságára az igazgató. „Kisvárda és Debrecen tudta vállalni a körülményeket, ott el is játszottuk” – tette hozzá.  

A színházról és az előadás próba közben érzett előjeleiről is mesélt: „A marosvásárhelyi színház egy nagyszerű formában lévő társulat. Keresztes Attilának (a társulat művészeti igazgatója – a szerk.) komoly művészi koncepciója van, a rendezők versengenek érte. Olyan útra léptünk, amin bukni is lehet, de kiemelkedőt is lehet alkotni. A próbafolyamat felénél, már egyre többen ültünk a nézőtéren. Sejtettük, hogy nagyszerű lesz.”

Arról is kérdeztük, szerinte van-e esély, hogy Budapesten még látni lehessen az előadást. „Ha meghívnak és állni tudják a költségeket, természetesen szívesen megyünk Magyarországra, Budapestre... kivéve mondjuk az Újszínházba.”